Néha nem úgy sikerül az első találkozás, mint ahogy szeretnénk,
sőt nem is jön össze elsőre, mivelhogy...
De inkább olvassuk János beszámolóját, miként is esett meg
velük ez a történet, aminek végül happy end lett a vége.
„Kedves Cronos! Lassan egy évvel ezelőtt regisztráltam az
oldalra. Ki is szemeltem egy hölgyet, és mint később kiderült, én is
szimpatikus voltam neki. Még aznap este fél nyolc körül, munka után,
eszméletlen, hajnalig tartó levelezésbe kezdtünk. Leírhatatlan összhang volt
köztünk az első perctől fogva! Két napra rá megbeszéltünk egy személyes
találkozót. Én aznap reggel értem haza szolgálatból, izgatottan várva a
délutánt. De, hogy mégis a legjobb formám tudjam hozni, ledőltem aludni. Csakhogy
annyira kimerültem, hogy se az ébresztő, se a telefonhívás nem tudott
felébreszteni, így sikeresen átaludtam az első randevút... Igen, tudom...
higgyétek el, a nap napig lesül az arcomról a bőr, amiért ezt tettem vele.
A következő történt ezután.
A hölgy hazaért, én magamhoz tértem. Persze, amint az órámra
néztem, egyből a telefonom után kapkodtam. A nagy ő-től csak egy üzenet volt a
17 nem fogadott hívás mellé: értem, rendben. :( Azt hitte, hogy direkt nem
vettem fel, hogy felültettem. Hosszas bocsánatkérés után jött a megoldás, ami
maga volt a csoda! Megbeszéltünk egy újabb találkozót, de még aznap estére!!!
:) Soha életemben nem volt ekkora mázlim! El is jött az időpont, a megbeszélt
helyen találkoztunk. Sablonszöveg, tudom, kövezzenek is meg érte, de egyből
szerelmes lettem belé! Én csodálkozásom közepette a köszönés után még nem
tértem magamhoz, de ő... ő csak annyit mondott, hogy: "Hát azt hiszem, én
most megyek, jó?". Aztán elindult... Agyvérzés, szélütés, amit el tudtok
képzelni, én abban a pillanatban kihordtam lábon. Egyszer csak megállt, rám
mosolygott, és így szólt: "Csak vicceltem!" Ez volt a bosszú, amiért
átaludtam az első, pontosabban a nulladik randink. :)
Ezután sétáltunk, beszélgettünk, háromszor kaptam ki tőle
csocsóban, és közben fülig egymásba szerettünk. Még aznap éjjel mondta nekem: „Engem
neked teremtettek!" Mármint, hogy őt nekem, remélem, értitek :) és, hogy
mennyire igaza volt!!! Ugyanis mindez június 26-án volt egy éve. Azóta
decemberben összeköltöztünk, és izgatottan vártuk a közös kuckónkban az első
évfordulónkat. :) A Cronossal kezdődött anno minden! Köszönöm szépen! Remélem
ti is olyan örömmel olvassátok majd soraim, amilyen örömmel én megosztottam
veletek!”
Kívánunk nektek sok boldogságot a Cronos munkatársai
nevében!