Vannak érzések, amelyeket jelentős távolság sem tud befolyásolni, és eljön az idő, amikor ez a távolság megszűnik, két élet közös mederbe kerül.
Az alábbiakban többek között arról olvashatunk, hogy nem árt megbékélni a múlttal a jövő érdekében, tanulni az elkövetett hibákból, és nem félni az újrakezdéstől.
„Igazszívű” nehéz periódusban regisztrált társkereső klubunkba,
de nem bánta meg... kívánunk mi is sok boldogságot neki és párjának, Virágnak!
„Megismerkedésünk a Véletlen és a Sors játéka. Én akkor
voltam válás szinten, és csak dacból regisztráltam. Bemutatkozó levelemre több
jelentkező után kölcsönös érdeklődés, aztán jó barátság majd személyes
találkozót követően szimpátia és vonzalom kezdett kialakulni. A vonzalom és
szimpátia mélyülése szerelemmé alakult. Bár közel 400 km választ el, most úgy
néz ki, hogy közös ház vásárlása és összeköltözés lesz a vége. Mint férfiú,
természetesen én költözök a kedvesemhez. Köszönet a Cronosnak. Mindenkinek
üzenem, hogy a leendő alkalmakat ne szalassza el... a régi énjét és párját
felejtse el. Nézzünk önmagunkba, mi lehetett a hiba bennem is? Tanuljunk belőle
önmagunk lenni, mert minden ember egy megismételhetetlen csoda, egy isteni lény.
Eszerint keress, találj, megérts, tolerálj, találj kompromisszumot. És nem
utolsó sorban: egyenrangú partnerek vagytok, csak a nemetek más. Köszönöm a
lehetőséget, sok szerencsét és három fontosat kívánok: bölcsességet, boldogságot,
békességet!”