Mária nehéz időszakot élt át, az utóbbi években több tragédia is történt a családjában.
Az újrakezdés mindig nehéz, kiváltképp ha elveszítjük a szeretteinket. Sokáig nem is gondolunk arra, hogy képesek vagyunk új életet kezdeni, és nem is tudunk tenni ennek érdekében. Aztán egyszer csak váratlanul megérkezik a segítség...
Mária mondatait ajánljuk mindazoknak, akik hasonló cipőben
járnak, és üzenjük nekik, hogy előbb-utóbb minden kilátástalan helyzetből létezik
kiút!
„Hol is kezdjem, hogy minél rövidebb legyen a történet...
hat, azaz akkor még öt éve, hogy egyedül maradtam. Egy nagyon jó házasság volt
a miénk. Sajnos a betegség közbeszólt, hosszú és nehéz évek szenvedésének lett
vége 2011-ben. Nem gondoltam sokáig a társkeresésre. Aztán egy újabb tragédia
történt. 37 évesen a fiam balesetet szenvedett. Végképp egyedül maradtam, a
zavarodás határán. Egy ismerősöm ajánlotta ezt az oldalt. Nehezen szántam rá magam.
Nem volt könnyű az ismerkedés. Saját magammal kellett megküzdeni, ez nehezebb,
mint egy másik egyénnel. Volt egy pár levelezés, vagy három randi, de nem jött
össze egyik sem. Egy éve lesz májusban, hogy munka közben csengett a telefon.
Nem nagyon értettem a bemutatkozást, csak a második mondatot, hogy ajánlani
akarnak nekem valakit vagy valamit. A reakcióm egyből az volt, hogy köszönöm
szépen, nem kérem. Majd pár perc múlva összeraktam magamban, mi is akart ez
lenni. Visszahívtam (most már tudom) Dán Ibolyát. Vége volt a munkaidejének, de
nagyjából felvilágosítást adott a személyről, aki érdeklődött irántam. Kiadtam
a telefonszámomat. Másnap felhívott a férfi. Nagyon szimpatikus volt a hangja
és a stílusa. Megbeszéltünk egy találkozót, és akadozva, de biztosan elindult
valami. Minden találkozás után több és több minden vonzott hozzá. Remélem
megmaradunk egymásnak. Köszönöm, Ibolya!”
Sok boldogságot kívánunk Máriának és Sándornak a Cronos
Társkereső Klub munkatársai nevében!
