„Több mint 200 kilométer, na és?” - Erika és Ferenc sikertörténete a Cronos Társkeresőn

Sokan vagyunk, akik azt vallják, egy bizonyos sugarú körön kívül eleve kudarcra van ítélve a párkeresés, mert egyrészt valamilyen szinten mindannyian röghöz kötöttek vagyunk, másrészt pedig…

Másrészt pedig fel tudunk sorolni számtalan okot, ha nem is százat, ezret, de nyolcat-tízet többet mindenképpen, hogy miért is ellenezzük, ha valaki a messzi távolból ír ránk egy internetes társkeresőn.

Gyakran már a megyehatár is akadályt jelent, néha bizony ugyanannak a folyónak a túlpartja is... ám itt az ékes példa (nem az első, és nem is a második) arra, hogy akik nem rettennek vissza a kilométerektől, azokra bizony várhat boldogság a messzi távolban is, ezért nem szabad elszalasztani a lehetőséget!

Erika az alábbiakat írta nekünk:

„Üdv! Én Debrecenben élek! Megbeszéltük a randit egy Budapesten élő férfival ez év jan. 2-án! Nagyon megtetszettünk egymásnak! Később minden hétvégén ideutazott hozzám. Majd 2 hónap után hozzám költözött! Most is együtt vagyunk, folyamatosan építjük a közös jövőnket! Nagy boldogság megtalálni a párod, aki épít, és nem rombol! Köszönöm, Cronos!”

Köszönjük mi is, hogy a mi oldalunkon találtátok meg egymást, és sok boldogságot kívánunk Nektek!

„Újrakezdés, új lehetőségek” - Mónika és Gábor sikertörténete a Cronos Társkeresőn

Sokan azt vallják, az ember egy életre választ párt, és ha a sors úgy rendelkezik, hogy elválasztja egymástól a szerető feleket, az újrakezdésre, a boldogság újbóli elérésére már nincs lehetőség.

Meglehet, hogy sokunk számára így van. Mi mégis úgy gondoljuk, a lehetőség adott, amennyiben feldolgoztuk a veszteséget, és optimistán tekintünk a jövőbe. Mónika és Gábor hasonló cipőben jártak, és mint üzenetük mutatja, nekik sikerült az újrakezdés.

„Sziasztok, Mónika vagyok! 2 nappal a regisztrációm után jelentkezett Gábor, akivel az elején nagyon sokat beszélgettünk telefonon, így mire a személyes találkozásra került sor, addigra már elég jól megismertük egymást. Azóta elválaszthatatlanok vagyunk, még ha 15 km-re is lakunk egymástól. Mindent meg lehet oldani, ha akarjuk. Nagyon egy hullámhosszon vagyunk! Sajnálatos módon az élet mindkettőnknek tragédiát hozott, Gábor 45 évesen, én pedig 40 évesen lettem özvegy. Bízunk benne, hogy ez a kapcsolat életünk végéig tartani fog!! Köszönjük nektek, Cronos!!!!”

Kívánunk mi is sok boldogságot Nektek, hosszantartó kapcsolatot és életet!

„Nem számít a távolság nekünk...” - Éva és József sikertörténete a Cronos Társkeresőn

Mindannyiunkban ott lapul a helyhez kötöttség, a megszokás, a járt út választása a járatlan ellenében, így amikor társat keresünk, értelemszerűen elsősorban a környékünkön igyekszünk szerencsét próbálni.

Felsorakoztathatunk érveket és ellenérveket, figyelembe vehetjük, hogy városunkat és a környezetét lakóival együtt már jól ismerjük, de nem tisztünk, hogy bárkinek is befolyásoljuk a gondolkodását, meggyőzni sem akarunk senkit, mi a helyes, és mi a helytelen. Csak tanácsot adhatunk… pontosabban szólva, tolmácsolhatjuk Éva és József tanácsát azzal kapcsolatban, érdemes-e bővíteni a kört, s nem rettenni meg az esetleges távolságtól, ami leendő partnerünktől, s vele együtt a boldogságunktól elválaszt minket! Mert ugyebár a távolság áthidalható…

 

 „Társamat kerestem 50 km távolságon belül. Voltak szimpatikusak, és sokan jelöltek vagy írtak, de én várakozó állásponton voltam. Egyszer csak írt valaki, aki nem volt a nekem ajánlottak között, nem tudom, hogy miért. Első látásra szimpatikus volt. Megdobbant a szívem, ahogy megláttam, rögtön válaszoltam. Az adatlapunk alapján összeillünk, és az életben is. Teljesen egyformán élünk, még a múltunk is hasonló. A távolságot kell most leküzdenünk valahogy. Azt tanácsolom, ne csak a közelben keresgéljenek, és rögtön tudni fogják, ha az igazi jelentkezik. Sok sikert ! A Cronos munkatársainak köszönjük!”

Sok boldogságot kívánunk nektek mi is a Cronos munkatársai nevében!

„A távolság áthidalható” - Erzsébet és István sikertörténete a Cronos Társkeresőn

Ha magányosak vagyunk, és szeretnénk változtatni ezen az állapoton, mindannyiunkban ott rejtőzik a vágy, ott dédelgetjük a gondolatot, hogy a kiszemeltünk ne csupán elvárásaink legtöbbjének feleljen meg, de még a jelenlegi lakóhelye se essen távol a mi lakóhelyünktől.

Amennyiben ez nem minden esetben teljesíthető követelmény, akkor is érdemes esélyt adni a másik félnek - egymásnak -, hiszen ki tudja, miképpen alakulnak a dolgok, és manapság már nem kell napokig zötykölődni egy postakocsin, hogy eljussunk egyik helyről a másikra az ország területén.

Egyéb akadályokat is gördíthet elénk a sors... felmerülhetnek problémák az első találkozás során, aztán a későbbiekben is... de ha a végeredmény sikerrel zárul, hát nem mondhatjuk el azt, hogy megérte?

Erzsébetnek és Istvánnak mindenképpen hasznosnak bizonyult, hogy nem tántorították el őket egymástól az imént felsorolt „akadályok”.

„Itt találtam meg a párom a Ti oldalatokon. Az első randin türelemmel várt rám egy órát, mert a munkám miatt késtem, de jeleztem. Szimpatikus volt, de nem több. A második randi sem a legjobban zárult. A harmadik randi fergeteges volt, és mind a ketten tökéletes összhangban voltunk. Akkor már jelentkezett a másik hiánya. 220 km-re lakunk egymástól. Legyőzzük a távolságot. Most én megyek le Palotabozsokra, majd a jövő héten ő jön fel Dunakeszire. Minden nap beszélünk. Ő rögtön törölte magát nálatok. Előre tudta, hogy rám várt...!!! Ilyen találkozás az életben, a mi korunkban, csak nagyon ritkán adatik meg. Egy különleges, őszinte, szeretetteljes, harmonikus kapcsolat. Boldogok vagyunk egymással!”

Kívánjuk nektek, hogy a jövőben is hasonló boldogságban teljenek napjaitok!

„Nagy a távolság? Ez bármikor megváltozhat!” - Mara és Zoltán sikertörténete a Cronos Társkeresőn

Amikor egy online társkeresőn regisztrálunk, általában evidensnek tűnik a számunkra, hogy a környezetünkben próbáljuk megtalálni azt a személyt, akivel a későbbiekben közösen folytathatjuk az életünket.

Sokak úgy gondolják, 50-100 kilométeres távolságon túl már arra sem érdemes időt pazarolni, hogy „szóba álljunk”, illetve levélváltásba bocsátkozzunk valakivel.

Tapasztalataink szerint viszont nem szabad, hogy a földrajzi elhelyezkedés elriasszon bárkit is az ismerkedéstől, hiszen ha valamit igazán akarunk, és igazán megszeretünk valakit, mindenre találhatunk megoldást. S mindemellett előfordulhat az is, hogy a paraméterek időközben szerencsésen megváltoznak... mint például Mara és Zoltán esetében.

 

Mara így írt nekünk erről:

„Megtaláltam társamat, itt az oldalatokon. Kicsit mesébe illő az egész, alig hiszem el. Kb. 2 hónapja rám írt Zoli, hogy nyáron fog hazaköltözni Kanadából, és szeretne találkozni velem. írtam neki, én itt leszek, keressen meg. Pár soron kívül semmi más nem történt. Egy hete vasárnap kaptam egy levelet: „Hazaköltöztem szombaton, találkozni szeretnék veled.” Telefonszámot küldött, amire sms-ben válaszoltam, hogy találkozzunk. Felhívott hétfőn, szerdán találkoztunk, aztán pénteken, aztán szombaton, és holnap vasárnap is fogunk. Minden csodálatos. Elmondta, hogy 2 hónapja arra készült, hogy láthasson, és velem folytassa az életét, és én nem is tudtam erről semmit. Nagyon magabiztos, és pozitív. Nagy hatással van rám. Együtt akarjuk folytatni életünket.”

Sok boldogságot kívánunk nektek, immár határainkon belül! :)

A digitális világ lopja el a férfiakat

Nem elég, hogy a nőknek amúgy is meg kell harcolniuk azért a pár szál férfiért, aki még nem foglalt még a digitális világ és a modern kor is szedi az áldozatait. Vajon mennyire súlyos a helyzet?