Ha magányosak vagyunk, és szeretnénk változtatni ezen az állapoton, mindannyiunkban ott rejtőzik a vágy, ott dédelgetjük a gondolatot, hogy a kiszemeltünk ne csupán elvárásaink legtöbbjének feleljen meg, de még a jelenlegi lakóhelye se essen távol a mi lakóhelyünktől.
Amennyiben ez nem minden esetben teljesíthető követelmény, akkor is érdemes esélyt adni a másik félnek - egymásnak -, hiszen ki tudja, miképpen alakulnak a dolgok, és manapság már nem kell napokig zötykölődni egy postakocsin, hogy eljussunk egyik helyről a másikra az ország területén.
Egyéb akadályokat is gördíthet elénk a sors...
felmerülhetnek problémák az első találkozás során, aztán a későbbiekben is...
de ha a végeredmény sikerrel zárul, hát nem mondhatjuk el azt, hogy megérte?
Erzsébetnek és Istvánnak mindenképpen hasznosnak bizonyult,
hogy nem tántorították el őket egymástól az imént felsorolt „akadályok”.
„Itt találtam meg a
párom a Ti oldalatokon. Az első randin türelemmel várt rám egy órát, mert a
munkám miatt késtem, de jeleztem. Szimpatikus volt, de nem több. A második
randi sem a legjobban zárult. A harmadik randi fergeteges volt, és mind a
ketten tökéletes összhangban voltunk. Akkor már jelentkezett a másik hiánya.
220 km-re lakunk egymástól. Legyőzzük a távolságot. Most én megyek le
Palotabozsokra, majd a jövő héten ő jön fel Dunakeszire. Minden nap beszélünk. Ő
rögtön törölte magát nálatok. Előre tudta, hogy rám várt...!!! Ilyen találkozás
az életben, a mi korunkban, csak nagyon ritkán adatik meg. Egy különleges,
őszinte, szeretetteljes, harmonikus kapcsolat. Boldogok vagyunk egymással!”
Kívánjuk nektek, hogy a jövőben
is hasonló boldogságban teljenek napjaitok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése