Mindannyiunkban ott lapul a helyhez kötöttség, a megszokás, a járt út választása a járatlan ellenében, így amikor társat keresünk, értelemszerűen elsősorban a környékünkön igyekszünk szerencsét próbálni.
Felsorakoztathatunk érveket és ellenérveket, figyelembe vehetjük, hogy városunkat és a környezetét lakóival együtt már jól ismerjük, de nem tisztünk, hogy bárkinek is befolyásoljuk a gondolkodását, meggyőzni sem akarunk senkit, mi a helyes, és mi a helytelen. Csak tanácsot adhatunk… pontosabban szólva, tolmácsolhatjuk Éva és József tanácsát azzal kapcsolatban, érdemes-e bővíteni a kört, s nem rettenni meg az esetleges távolságtól, ami leendő partnerünktől, s vele együtt a boldogságunktól elválaszt minket! Mert ugyebár a távolság áthidalható…
„Társamat kerestem 50
km távolságon belül. Voltak szimpatikusak, és sokan jelöltek vagy írtak, de én
várakozó állásponton voltam. Egyszer csak írt valaki, aki nem volt a nekem
ajánlottak között, nem tudom, hogy miért. Első látásra szimpatikus volt.
Megdobbant a szívem, ahogy megláttam, rögtön válaszoltam. Az adatlapunk alapján
összeillünk, és az életben is. Teljesen egyformán élünk, még a múltunk is
hasonló. A távolságot kell most leküzdenünk valahogy. Azt tanácsolom, ne csak a
közelben keresgéljenek, és rögtön tudni fogják, ha az igazi jelentkezik. Sok
sikert ! A Cronos munkatársainak köszönjük!”
Sok boldogságot kívánunk nektek mi is a Cronos munkatársai
nevében!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése