Optimális esetben úgy indul egy kapcsolat, hogy már a legelején minden egybevág, minden stimmel, minden egyezik, minden tökéletes, nincs semmi akadály, amit a későbbiekben esetleg el kell hárítani.
Nos, létezik ilyen optimális eset? Létezik, de egy kapcsolatra általában nem ez a jellemző. Megénekelték már százszor, ezerszer, hogy ami igazán számít, az, hogy a két fél szeresse és tisztelje egymást, minden egyéb csak másodlagos, és általában könnyűszerrel megoldható.
Judy és Ferenc esetében ezt a „másodlagos” „problémát” a
köztük lévő távolság jelentette. Már több ízben bebizonyosodott, hogy a
távolság gyakorta nem is olyan nagy, mint elsőre látszik, illetve hogy mint
minden más, ez is elhárítható, ha nagyon akarjuk…
És ők ketten nagyon akarják...
„Nehezen indult, mert
a megadott távolság kétszerese az általunk megszabott km-nek. Nem hagytam
annyiban, újra írtam neki. Szimpatikusak voltunk egymásnak, hamar megtaláltuk a
közös hangot, mindketten szeretjük a verseket, hasonló az értékrendünk is.
Találkoztunk, minden stimmelt. Aztán ismét találkoztunk, és kialakult valami
közöttünk, amit már érzelmek is kísérnek. Most azon dolgozunk, hogyan oldjuk
fel a távolságot, hogy minél több időt tudjunk együtt eltölteni. Amennyiben ez
a kapcsolat hosszabb távon is működik, van rá hajlandóság bennünk, hogy
közelebb éljünk egymáshoz, akár együtt is.”
Kívánjuk, hogy mielőbb teljesüljön, amin „munkálkodtok”, és
sok boldogságot kívánunk Nektek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése