Van az az életkor, amikor sokszor halljuk, hogy nekem már nem kell senki, én már nem keresek magamnak társat. De valóban teljes az ember élete Társ nélkül?
Leéljük az életünket valaki mellett, majd akarattal, vagy akaratunk ellenére egyedül maradunk. A gyászban, szomorúságban talán jó egyedül, de egy idő után magányosnak érzi magát az ember. Ilyenkor jönnek a gondolatok, hogy talán keresni kéne valakit, aki mellettünk van, akinek lehet főzni, akivel el lehet menni sétálni, nyaralni, akihez lehet szólni.
De hol lehet társat találni annak, aki nem dolgozik már, nem jár szórakozni, nem ül be egy kávézó a barátnőkkel. Ekkor regisztrálja magát az ember egy társkereső oldalra. Ez sokaknak nem egyszerű lépés, van, hogy kell egy kis unszolás.
Idősebb korban nehéz újrakezdeni valaki mellett. Ilyenkor már megvannak mindkét félnek a maga szokásai. Mikor alszik el, ébred fel, nézi-e a tévét elalvás közben, hova teszi a szennyest, dohányzik-e a szobában, állat fekszik-e az ágyban. Sokszor nem akarnak, vagy nem is tudnak összeszokni már. De attól, hogy nem élnek együtt, még akarhatnak komoly kapcsolatot, ami arról szól, hogy bár nem együtt élünk, mégis csak te és én, bárhová, bármikor.
Mari teljesnek érezte az életét társ nélkül is, mert csodálatos gyerekei, és unokái vannak, de egy kis unszolás után megtette az első lépést, és mára a csodálatos családja mellett, van egy csodálatos Társa is. Sok boldogságot kívánunk!
"65 éves vagyok, valójában nem akartam ide regisztrálni, hisz társ nélkül
is teljesnek éreztem az életemet a remek gyerekeim és unokáim mellett. A
barátnőm unszolására tettem meg. Végül el mentem egy találkozásra. A
férfi nem igazán olyan volt, amit elképzeltem, de mégis, amikor
elváltunk maradt bennem valami kellemes érzés. Ezért találkoztam vele
másodjára, harmadjára..... sokadjára is. Szép lassan szerelmes
lettem..... Soha nem hittem volna, hogy ennyi idősen, és éppen egy
internetes társkeresőn találkozom azzal a férfival, akivel szeretném
leélni a hátra lévő éveimet."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése