Ágnes őszintén beszél arról az időszakról, amikor megismerkedett Sándorral és arról a két évről, amikor kitartva egymás mellett végleg összecsiszolódtak. Örülünk, hogy sikerült...
Amikor regisztráltunk a keszthelyi Cronos Társkereső irodában, 2013 ő‘szén, 34 és 26 évnyi házasság volt mögöttünk.
Az ottani iroda vezetője, Horváth Adrien, kedves, kiegyensúlyozott, derűt sugárzó, empatikus ember. Jó tanácsokkal látott el és rendkívül diszkréten viselkedett. Egyszer csak felugrott a számítógép elől és kivett a szekrényből egy kézzel írott adatlapot A borítékban egy műtermi fotó lapult. Hirtelen mozdulattal vettem ki a képet. Akkor még nem tudtam, hogy (de Adrien később megosztotta velem, amit hosszú évek tapasztalatából már tudott...) - megpillantottam a nagy ő‘t.
Némiképp konzervatív vagyok, ezért kértem, hogy az urak telefonáljanak. Egy csak egy legény volt talpon a vidéken és sajnos nagyon más tájon, az alföldi nagy rónaságon, aki hívott... Először három órát beszélgettünk egyhuzamban. Aztán naponta sokszor. Flottás elő‘fizetést vettünk, mert nem bírtunk ránézni a számláinkra...négyszer találkoztunk és ennyi elég volt ahhoz, hogy eldöntsük együtt megyünk tovább. Nem volt mindig felhőtlen...de mindketten fiatalon kötöttünk házasságot és valahogy megrémültünk attól, hogy ilyen hamar megtaláltuk másik felünket.
Egyikünk sem könnyű eset. Céltudatos, kitartó inkább kissé konok...Hosszú és rögös utat jártunk meg együtt, megélve végtelen mély érzelmi utazást, hullámvasutat mióta megismertük egymást. Olykor keserves árat fizettünk az összecsiszolódásért. Ma már tudjuk, mennyit érünk, mit jelentünk egymásnak. Két év után úgy érezzük megérkeztünk. Volt úgy, hogy rossz érzés fogott el, ha Adrienre gondoltam. Miért is küldte az utamba ezt az embert? Ma én vagyok a leghálásabb neki. Egyszer megkértem örökre felejtse el, hogy nekem segít. Ma felhívom telefonon, hogy bocsánatát kérjem és megköszönjem neki, hogy mi ketten egyek, boldogok vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése