Kicsit könyörtelen mégis szemfelnyitó válaszlevél Párkapcsolati edzőnktől, Krisztitől egy olyan kérdésre, ami valószínűleg sokakat érint. Hogyan lehet és lehet-e egyáltalán segíteni, laikusként?
Kedves Kriszti!
A páromnak szeretnék segíteni. Kamasz korában elváltak a szülei, ami még mindig érzékelhető rajta. Kiegyensúlyozatlan, bizonytalan tud lenni, a természetében némi agresszivitás is van, és kis gyermekiség is. A párom érzékenyebb típus. Vele akkor nem beszélgettek, ez érzékelhető rajta. Anyukája a 10 évvel fiatalabb nevelőapával foglalkozott.
Szakemberhez nem fog menni, ő nem olyan. Nekem is elég nehezen nyílik meg ezen a téren, csak olykor-olykor mond dolgokat. Tőlem úgy érzékelem megkapja azokat a lelki dolgokat amiket a családjától nem. Szeretnék neki segíteni. Hogyan? Hogyan beszélgessek vele? Mit érezhet az a kamasz akivel ez történik? Hogy nem szeretik? Hogy nem érdekel senkit, hogy meghallgassák, megértsék? Emiatt gondjai vannak a munkahelyén is. Fél és szorong dolgoktól.
A páromnál az érintések sem mennek sajnos. Amit nem kapott meg, nem tanult meg, azt nem is tudhatja. Bár valahogy meg kellene tanulnia, hogy kapjam tőle, mert igénylem. Azt mondta azért nem ér hozzám, hogy ne szokjam meg. Ezt nem egészen értettem. Azt mondtam neki arról van szó, hogy hiányzik, mert igényelném.
Válasz:
Kedves Levélíró,
köszönöm, hogy megtisztelt a bizalmával és beavatott az életébe. Szomorúan látom, Önről alig tudtam meg valamit. Kérem szépen, javítson ki, ha tévednék: nem pszichológus, sose tanult pszichológiát és más segítő módszertant, elégedetlen a párjával, szabad idejében kérés nélkül is szívesen analizálja (stílszerűen: kivesézi) a szeretteit.
Ahhoz, hogy előre lépjünk, néhány megfontolást ajánlanék.
Számoljunk fel egy adag tévhitet (nem csak Önnél)! Mi a véleménye?
1. Minden segítő etikai és szakmai kódexéhez tartozik a pártatlanság és a féltve őrzött kívülálló státusz. Nem éreznek szimpátiát, "csak" empátiát, azaz nem szeretik a tanácsot kérőt, hanem megértik.
Ön szereti a párját? Akkor nem elfogulatlan. Alkalmatlannak látom ebben a helyzetben az érdemi elemzésre. Azt hiszem, a megállapításait az Ön aspektusából (szemszögéből) való fotómontázsként, egyfajta művészi installációként lehetne értelmeznünk. Ezzel csak egy gond van: a végterméket, az alkotó folyamat eredményét nem élvezi, sőt, az kifejezetten gondterheltté teszi Önt. A képet hibáztassuk, ha nem sikerült megfesteni?
Azok az életértelmezések bizonyulnak helyesnek, amelyek segítenek élni. Ahogy Ön interpretálja a dolgait (amilyen olvasatát adja a körülményeinek), éppen csak egy embernek okoznak elakadást: Önnek.
2. A híres analitikus, a nagy pszichológus, Freud óta eltelt 100 év. Nem kisebb géniuszok születtek és alkottak azóta is a filozófia, pszichológia, szociológia...atomfizika terén. Miért kéne hinnünk, hogy minden leírható a századfordulón fókuszba került természettudományos jelenségek analógiájára?
Már 1970-ben, azaz lassan-lassan fél évszázada(!) a híres pszichológus, Watzlawick szemléltette az ellenkezőjét egy vicces példával. Ha belerúgunk egy kőbe, az elrepül, mert a mozgási energia áttevődik a lábunkról a kőre. De rúgjunk bele egy kutyába, ha elég rátermett, nem hogy elrepül, de közelebb jön és jól belénk harap. Lényegében tehát ez az elfojtásosdi, gőzkieresztősdi, anyukám csúnyán nézett rám 10 éves koromban, ettől azóta is rettenetes az életem című drámai gondolatok nagymértékben zárójelbe kerültek.
Az ember nem egy homokföveny, amiben a legkisebb kavics is lenyomatot képez. Ráadásul nem egy ipari gyártósor állított elő bennünket, ki kevésbé, ki viszont sokkal jobban képes rugalmasan is alkalmazkodni (l. Reziliencia, Dr. Kollár, 2007.).
3. Amikor az emberek nagyon betegek, odafordulnak az orvosTUDOMÁNYhoz, ha jogi kényszer áll elő, szaladnak az ügyvédhez (reményeim szerint inkább mediátorhoz, mediátor képzettségű, jogi végzettségű szakemberekhez), azaz a jogTUDOMÁNYhoz, amennyiben házra van szükségük, egy mérnök segítségét veszik igénybe, tehát a mérnöki TUDOMÁNYOKat.
Ha saját magunkkal vagy a körülöttünk állókkal van bajunk, miért amatőrködünk? Mi nem érdemeljük meg a tudományt? Éppen mi nem?
Az Ön logikáját követve mi lenne a megdönthetetlen bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a párjával van gond és esetleg nem éppen Önnek van szüksége szülői simogatásra és odafordulásra? (Ez csak egy mintakérdés.) Honnan tudjuk, hogy egy megfigyelő (mondjuk, aki panaszkodik valakire), jó mentalizációs képességekkel rendelkezik (azaz kiválóan képes önmagát és a társát olvasni, "agyírni" és "elmeolvasni")? Nem lehet, hogy ez a személy a saját viselkedését és érzelmeit is félreérti?
Hol csúszhat félre, ha Ön akar segíteni?
1. "Páromnak szeretnék segíteni."
Huh, hát ezt nem értem. Nem Ön az elégedetlen? Miért nem önmagán, önmagának segítünk?
Hogy segítsünk olyannak, aki a; nem kérte, b; kifejezetten utálja, ha amatőrködnek rajta, kivesézik és kivéreztetik, a vélt vagy valós hibáit ráolvassák (l.: "Nekem is elég nehezen nyílik meg ezen a téren" Ezt azért megértem.).
2. "Vele akkor nem beszélgettek."
De kik? A szülei? És akkor most mit tudunk tenni? Visszamegyünk a múltba és rávesszük azokat, akik nem tudtak vele beszélgetni, hogy beszélgessenek, amit azért nem csináltak, mert nem tudtak? Csináljon mindenki olyat, amit nem tud, nem áll módjában, egész egyszerűen tehát a lehetetlenre adunk utasítást? Vagy?
Most Ön akar beszélgetni anyaszerepben? Úgy véli, a párja azért vette Önt feleségül, hogy legyen egy anyja, akivel beszélgethet? És ki lesz a felesége? Honnan tudjuk, Ön mikor az anyja és mikor a felesége? Nem lenne jobb, ha már a társa kiválasztotta Önt, akkor a szándékaik mentén férfi-nő viszonyban és szerepben élnének?
3. "Azt mondtam neki arról van szó, hogy hiányzik, mert igényelném." (simogatást- szerk.)
Ez egy elég jó gondolat. Nem más a baj vele, mint hogy a párkapcsolat nem egy vasárnapi piac, ahol kérek egy kg almát, kifizetem az árát és már megyek is. Ha ő megsimogatja Önt, mit kap érte? Analízist? Anyai helyeslést? Esetleg megúsz egy-két elemzést? Lehet, hogy nem adja ilyen olcsón magát? Ügyes.
Hogy kéne egy rendelést precízen feladnunk ahhoz, hogy meg is kapjuk, ami nekünk jár?
Tisztelt Férj,
mai napon megrendelünk Öntől napi 10 dkg, I. osztályú minőségi kategóriába eső simogatást. A simogatást apró adagokban kérjük csomagolni. Akkor is hozzák, ha nem kérjük.
Nem vagyunk nap közben otthon, tehát legalább 1 órával előre értesítsenek a kiszállításkor. (...)
Ajjaj.
Szóval, nem lehet kérni olyasmit, amit spontán (mondjuk, szívből jövően) szeretnénk. Akkor ne kérje. Nem kell ehhez megbeszélést folytatni (megrendelőlapot és feladóvevényt töltögetni), sőt, pont ez a zsákutca.
Tudom, nem ezt hallja máshol (média, méregdrága, 120 alkalom alatt kielemzem a semmit-típusú tanácsadók és a Kiskegyed-szerű önsorsrontó önsegítők, Müller Péter álismeretterjesztők). Nem lehet, hogy emiatt (is) több mint 50% a válási arány? A második házasságok kapcsán pedig nem csökken, hanem nő: 60%(!)?
4. "valahogy meg kellene tanulnia"
Ön azt akarja, hogy változzon meg a párja olyanná, amilyennek Ön akarja, de ne azért változzon pont úgy, mert Ön akarja, hanem magától akarja, amit Ön akar. De ő nem akar. És ez rém bosszantó. Valami oka van, hogy nem akarja pont azt, amit én. Anyát neki!
Az új anya majd megtanítja a gyereket simizni. De mit gyerekeskedik ez itt? Legyen már férfi!
Ön megszeretett egy embert (azért él vele), de az változzon olyanná, akit egyébként nem szeretett meg. Biztos így szeretné?
A boldogtalanság sikerkódja: olyan vágyak vágyására vágyni, amire nem vágyunk. (Dr. Kollár, 2007., Mentofaktura)
5. "Azt mondtam neki arról van szó, hogy hiányzik, mert igényelném. Visszatérve szóval hogyan tudnék segíteni a lelki dolgaiban?"
Ön azt akarja, hogy simogassa valaki, aki úgymond nem tanult meg simogatni. Csinálja azt, amit azért nem csinál, mert nem tud. Hogy tudjon simogatni, leülünk vele beszélgetni az anyjáról, testvéréről, sebeket szaggatni, mert attól majd jaj, de jó és lesz is kompetenciája simogatni.
Mintha egy magasugróval beszélgetnénk az olimpia előtt arról, hogy kellett volna magasat ugrani az anyjának és a testvérének ahhoz, hogy ő most megnyerje a fődíjat.
6. "Miért marad a trauma által kissé gyerekes?"
Ön egy gyereket akar megtanítani, hogy férfiként simogassa? A gyerek úgy simogat, mint egy gyerek (nem megyek hozzá feleségül), a férfi meg, ahogy tud.
7. "Ez miatt gondjai vannak a munkahelyén is"
Én még nem láttam egy vezérigazgatót sem szűkölni a munkahelyén, hogy nem simogatták gyerekkorában, attól ilyen ideges, amikor nem hozzák a tervet. Azért ideges, mert nem hozzák a tervet. Azért ideges, mert nem tud jobbat.
Elemzi a társát és elkeseredik a végeredménytől, nem elég a maga gondja (hogy lehetne boldogabb), most itt a másé is (a simogatni nem tudóé). Kell nekünk a transzparens, átlátható "igazság"?
A rövid leveléből mások mellett ezek derültek ki. Belátom, nem túl kellemes az ilyesfajta, jéghideg és kérlelhetetlen logikai analízis. Miért élvezné bárki is? Ha Önt nem tölti el túláradó boldogsággal, miért gondoljuk, hogy a partnere vidáman néz hasonló tortúrák elébe? Szado-mazo élvezet?
Lehet, másként állnak a dolgok, de megeshet, hogy fején találtuk néha a szöget és több hasznos gondolatot fedezett fel (saját magának)? Ez csak azért történhetett, mert szakértő vitte végig a beszélgetést, szakértői heurisztikákkal.
Ön szereti a párját? Mindössze erre van szükség. Szeresse.
Szeretettel kívánom Önnek a szeretetet!
Dr. Kollárné Déri Kriszti
Párkapcsolati edző
Forrás: I love school
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése