Érezted már úgy egy szakítás után, hogy köszönöd szépen, elég volt ebből ennyi? A továbbiakban inkább a munkáddal foglalkozol vagy a barátaiddal, esetleg féktelen bulizásba kezdesz. Nyilván egyik sem megoldás, nem fog eltűnni az az űr, ami a pofára esés után benned maradt, de hasznod lehet a fájdalomból.
Ha hagytak már el, akkor tudod milyen érzés, amikor kitépik a szívedet. Ezután általában kutatod az okokat, hogy miért történt veled mindez. Rossz esetben csak magadban keresve a hibát, jobb esetben a környezetedet is figyelembe véve elemzed a helyzetet.
Egy biztos, egy ilyen esemény mindenféleképpen megváltoztat. Ha már tisztán látsz és kevésbé fáj a dolog, akkor rengeteg mindenre rájöhetsz mert olyan rálátásod lesz saját magadra mint még soha.
Egy ilyen kaliberű veszteség után, ha sikerül talpra állnod, akkor tisztán fogod látni azt, hogy ki is vagy valójában és kivé szeretnél válni. Egyrészt azért mert végre van időd magaddal foglalkozni, másrészt pedig azért, mert ezek a tragédiák formálnak, tanítanak minket. Mindentől megszabadulva, üres lapként gondolkozhatsz azon, hogy mivel is szeretnéd megtölteni az életedet.
Talán az is fel fog tűnni, hogy milyen hasznod volt a kapcsolatból, ha már nem csak a veszteségre tudsz koncentrálni akkor sorra tudod venni, hogy mit tanultál az exedtől, miért volt szükséged arra, hogy pont vele hozzon össze a sors és, hogy pont így legyen vége a kapcsolatotoknak.
Lehet, hogy az elején úgy fog tűnni, hogy sosem lesz szükséged egy újabb párkapcsolatra és szerelem nélkül is tökéletesen élheted majd tovább az életed. De fontos azt is látni, hogy minden kapcsolat épít.
Plusz, ne feledd, aminek vissza kell találnia hozzád, az úgyis megtalálja az utat és a tiéd lesz örökre, aminek mennie kell és nem tér vissza, az pedig sosem volt a tiéd.
Forrás: Philosiblog
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése