Boldogság gyere haza - Újra tanulok járni

Előző bejegyzésemben arról írtam, hogy keresem a boldogságot, mert nem hiszem el, hogy vannak olyanok, akik állandóan mosolyognak, mindenben szerencsések, mindenük megvan és a legnehezebb helyzeteket is könnyűszerrel megoldják, miközben másoknak csak a folyamatos szenvedés jut. Viszont azt már kezdem látni, hogy azért tenni is kell a dologért.

Így van ez, talán már unalmas is leírni, mert már annyiszor megtettem, hogy tennünk kell a dolgokért. Ahogyan azt sem lehet elvárni, hogy az Igazi csak úgy besétáljon a nappalinkba, miközben mi chipssel a kezünkben nézzük a tévét és szerelmet vall. Szóval, lehet unalmas, de így van: a világon csak nagyon kevés dolog van, ami kérés nélkül, külső ráhatás nélkül, némi közbenjárás nélkül a miénk lesz. Kezdem úgy elképzelni ezt az egészet, hogy ha teszek valamit, akkor kapok egy boldogságcsomagot, amire ráadásként kapok még kisebb csomagokat. Elvileg ugye az élet minden területére kihat, ha jobban érzed magad. Tehát lehet, hogy mondjuk egy jó munkahelyért rengeteget kell küzdenem, de elképzelhető, hogy mellé bevonzol mintegy mellékesen egy… nem tudom, egy új autót.

Tehát szerzőnőnk Sonja Lybomirsky azt állítja, hogy mindenkinek más módszert kell választania ahhoz, hogy élérje a célját. Igazából kezdtem letenni a  könyvet mert a 100. oldal után még mindig csak általánosságokról volt szó, amikor leírta azt a bűvös mondatot, hogy nem az kell nekünk, hogy jobb munkánk, nagyobb házunk, szebb orrunk vagy kisebb fenekünk legyen, hanem az, hogy egy időre el tudjunk vonatkoztatni ezektől a tárgyias dolgoktól, amik úgyis csak ideig-óráig nyújtanának vigaszt.

Azt kell tenni, hogy mondjuk nem esek mély letargiába, ha valami nem az elvárásaimnak megfelelően alakul. Például, ha nem jutok el a plasztikai sebészhez, hogy a hőn áhított orromat kialakítsa és felvarrja a ráncaimat.  Hanem kiválasztok valamilyen stratégiát a könyvben leírtakból, ami közel áll a személyiségemhez és egy ideig gyakorlom, amíg úgy nem érzem, hogy boldog vagyok és nincs is szükségem arra az orra. Lássuk, 12 stratégia van, amelyik nagyon ellenszenves azt inkább hagyd, párat kezdj el aktívan beépíteni a mindennapjaidba. Hamarosan egyeztethetünk, kinek, hogy ment...

• Hála kifejezése nap, mint nap. Megköszönni, amink van.
• Optimizmus fejlesztése naplóírással, milyen lenne az ideális jövő?
• Rágódás, saját magunk másokkal történő összemérésére leküzdésére stratégiát dolgozni ki. Elterelni a gondolatokat.
• Jó cselekedetek, segítségnyújtás.
• Kapcsolatok ápolása, barátokkal a családtagokkal aktívabban kommunikálni.
• Stratégia kidolgozása trauma esetére.
• Megbocsátás gyakorlása napló vezetésével.
• Élvezni minden apró cselekedetet, elmerülni bennük.
• Élet apró örömeire felfigyelni, rácsodálkozni dolgokra.
• Célok kitűzése, elköteleződés mellettük.
• Vallás, vallásos könyvek olvasása, meditálás, templomba járás.
• Edzés, egészséges életmód kialakítása.