Egyszerűen magunkat adtuk egymásnak - Zsolt és Brikitch sikertörténete a Cronoson

Küldtem a Brikitch néven futó hölgynek egy automatikus üzenetet, aminek ez volt a lényege: Szeretnék többet megtudni rólad. Ő egy rövid unott választ küldött: Mire vagy kíváncsi?

Majd elküldtem a szokásos kérdéseket ‘egy relatíve bő‘ levélben, amire ő‘ nyitottan válaszolt. Mellékesen megjegyezte hogy én vagyok az első‘ aki egy normális levelet írt neki és, hogy ez már nyitottá tette. Már a levelezésben viccelődtünk egymással.

Napokig beszélgettünk itt a Cronoson. Egyre jobban felkeltettük egymás érdeklő‘dését és már egymás hangját is hallani akartuk. Eltelt még egy hét a majdnem minden napos késő‘ esti, átlagban két órás kellemes és tartalmas beszélgetésekkel. Sajnos, nem tudtunk azon a héten találkozni, mindkettő‘nk be volt táblázva. De a vasárnap délutáni randit már hét közepén lefixáltuk.

Szokatlan nyitottsággal és szinte pofátlan ő‘szinteséggel beszéltünk egymással. Úgy voltunk vele, mit veszíthetünk? Csak így tudjuk meg a másikról, hogy ő‘ keressük-e.

Nem játszottuk meg magunkat, nem adtunk magunkról sem jobb sem rosszabb képet. Egyszerűen magunkat adtuk egymásnak.

Mivel ilyen nyíltsággal beszéltünk, meg egymás hangja is nagyon tetszett nekünk, amikor személyes randira került sor, ugyan izgultunk, de csak egyszerű izgatottság volt, ami elillant pár perc alatt és oldottan tudtunk ugyanúgy beszélni, mint addig a telefonban. Sétáltunk, délután háromkor volt a randi, ami életem legizgalmasabb és legpezsdítő‘bb találkozása volt. Este nyolckor váltunk el, de alig tudtuk ezt megtenni. Ritka volt az én életemben, de az első‘ randin csókokkal melegedtünk össze.

Pusztán ennyi varázsa van annak, ha az ember veszi a bátorságot és felvállalja önmagát, és úgy áll neki egy ismerkedésnek, hogy nincs veszteni valója. Nem elvárásokkal közelíti meg a másikat, vagy éppen nem az elvárásaival zárkózik el a másiktól. Hanem csak elhatározza, hogy enged és meg akarja ismerni a másikat. Onnantól már megy minden magától.

Hozzá kell tennem, hogy pusztán csak egy hete voltam a Cronoson és máris egymás horgára akadtunk. Így köszönnék el hálásan a Cronostól. Remélem ösztönző‘ és példaértékű történettel szolgálhattam.