-

2015. március 4., szerda

Déri Kriszti és Dr. Kollár József: Lépjünk ki együtt, bébi! (Az önmeghaladás és az alárendelődés a párkapcsolatban)

Mi a coacing és milyen szerepe van önmagunk megismerésében? De ami minket igazán érdekel, hogyan segíthet a párkapcsolatok építésében?

Az önmeghaladás mint életstílus

Az önmaguk meghaladását célul kitűző „önmeghaladó emberek” kreativitása különbözik a kimagasló képességekkel rendelkező emberek kreativitásától. Az előbbivel rendelkező személy nem feltétlenül képes létrehozni értékes műalkotásokat, viszont például kiváló anya lehet. Egy érdekes étel elkészítése sokkal kreatívabb tettként értékelhető, mint egy rossz vers megírása, vagy egy unalmas színházi előadás rendezése. Az önmeghaladó kreativitást mutató emberekre jellemző, hogy nem a megszokott módon látják és láttatják a dolgokat, hasonlóan a mesebeli kisfiúhoz, aki rögtön észrevette, és persze meg merte mondani, hogy a császár meztelen.  Maslow szerint „az ilyenek meglátják az újat, a nyerset, a konkrétat (...), de ugyanúgy látják az általánosat, az elvontat, a skatulyázottat (...) is. Ennek következtében sokkal inkább a természetes való világban élnek, mint a fogalmak, absztrakciók, elvárások, hiedelmek és sztereotípiák szavakon alapuló világában, amelyet legtöbben összekevernek a valódi világgal.” Az önmeghaladó kreativitást mutató személyek viselkedése hasonlít a magukat biztonságban érző, boldog gyermekekére. A közhelyek és megcsontosodott nézetek fölött lebegve, a „szabadság enyhe mámorában” élnek. Nem skatulyáznak és magukat sem hagyják klisék közé zárni, képesek különféle aspektusból látni a dolgokat, és nem zárkóznak el, pusztán önvédelemből, a váratlan élmények elől. „Észlelésük és kifejezőkészségük ártatlansága kifinomult elmével párosul.” Az önmeghaladó kreativitást mutató személyre tekintünk úgy, mint olyan tervezőre és tervre, amely eredeti módon ábrázolja magát és a külvilágot, azaz van stílusa. 

A modor és a függőség

A jól ismert mondás szerint „a stílus maga az ember”, ezzel szemben a modorosság nem más, mint mások stílusának utánzása, lemásolása, alárendelődés egy olyan vislekedésmintának, ami nem a miénk. A másoknak való alárendelődés kiterjedtebb formája a tőlük való függőség. Az önmeghaladó, önnön stílusát kreatív módon fejlesztő személlyel szemben az „alárendelődő ember” másoktól teszi függővé hangulatát, cselekvéseit, gondolkodását. A másik emberrel való egyesülés vágya viszont nem lehet egyenlő a teljes önfeladással. Ha téveszméknek, káprázatoknak és illúzióknak rendelődünk alá, az végzetes lehet: „a legrosszabb őrült a megháborodott szent”. A személy önérvényesítő hajlama sokkal kevesebb kárt okoz, mint egy őt nem szerető, manipuláló, kihasználó másik személynek való alárendelődése. Az önfeladó azonosulásra sarkalló vágy kiváltása gyakran manipuláció eredménye. A manipulátor bár látszólag meghagyja a befolyásolt egyén személyes azonosságát és felelősségét, valójában, mivel saját céljainak rendeli alá, megfosztja autonómiájától és kooperációs képességétől. Ez a fajta alárendelődése nem valódi integráció és önmeghaladás, hanem önfeladás. Az önfeladó azonosulás esetében a személyes felelősség és az önérvényesítő törekvések egyaránt semmivé foszlanak. 

A coaching szerepe az önmeghaladó személy „tervezésében”

Ha elfogadjuk, hogy  a „stílus az adott ember képe”, akkor a modoros ember nem más, mint egy másik ember képe, melyről azt hiszi, hogy a saját stílusa, vagyis önarcképe. A coaching során rá kell világítanunk erre, és segítenünk kell abban, hogy a hozzánk forduló létrehozza saját önarcképét, vagyis ne más stílusának alárendelődő modoros szimulátor legyen, hanem megtalálja és meghaladja önmagát. A viselkedését meghatározó rendszert metaforikusan tekinthetjük egy kiállítótérnek, melynek átrendezése lehetővé teszi, hogy a hozzánk forduló személy mint két lábon járó műalkotás más kontextusban lássa önmagát. Ekkor a coach úgy viselkedik, mint egy kiállítást létrehívó kurátor, aki a művészekkel együttműködve megalkot egy eredeti koncepciót annak érdekében, hogy a művek (párok, családtagok, egyéb szervezetek tagjai) jól működő rendszerré váljanak, melyben az autonómia (függetlenség) és az integráció (együttműködő alárendelődés) kényes egyensúlya adja a kiállítás értékét.

Déri Kriszti és PhD. Dr. Kollár József

Életvezetési coach és mester coach


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése