Bájos sikertörténet arról, hogy megéri a saját korlátainkat feszegetni. László a biztató kezdet után heteket várt Anikó válaszára. Nem csoda, hogy elbizonytalanodott. Szerencsére Anikó jelentkezett és a levelezésből szerelem szövődött.
Sok reményt nem fűztem az internetes ismerkedéshez, de belevágtam. Nagy nehezen arra is rászántam magam, hogy elő‘fizessek az oldalon, hogy tudjak üzeneteket küldeni.
Belevetettem magam az adatlapok nézegetésébe és első körben egy-két üzenet is el küldtem, de válasz egyikre sem jött.
Aztán egyik nap találtam egy egyszerű bemutatkozású, fénykép nélküli adatlapot, ráadásul elég messzi településen is élt a lány, ehhez semmi reményt nem fűztem, de mégis írtam egy üzenetet. Pár nappal késő‘bb jött is rá a válasz, hogy szívesen beszélgetne velem.
Írtam neki és vártam. Ez volt november elején. Vártam és vártam, aztán feladtam, hogy valaha is írni fog.
Hetekkel késő‘bb azonban megkaptam a választ és a magyarázatot is, hogy miért csak most sikerült elküldeni az üzenetet.
Ezt követő‘en felgyorsultak az események, egyik üzenet a másik után jött, egész nap beszélgettünk. Megállapítottuk, hogy nagyon sok mindenben hasonlítunk, nagyon jól elbeszélgettünk és ez így ment minden nap. Egymásba szerettünk, az ünnepeket már együtt töltöttük. Nagyon jól megvagyunk.
Amennyire reménytelenül vágtam bele az internetes ismerkedésbe, annyira jól sikerült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése