Akár Te is írhatsz a Cronos tanácsadóinak, igyekszünk minél hamarabb közölni a választ. Elsőként Ági válaszol egy beérkezett kérdésre, ami minden családos olvasónk számára érdekes lehet. Várjuk a további leveleket.
Kérdés:
Kedves Ági!
Tíz éves házasok vagyunk, van két gyerekünk. A férjem úgy viselkedik, mint egy basa. Nem vesz részt a család hétköznapjaiban, egyedül rám marad a gyerekek ellátása. Ha megkérem, hogy segítsen, egyszerűen lepattint, hogy ez az én problémám, én nem neveltem meg őket, hogy nem fogadnak nekem szót. Mikor kérem, hogy legalább lefektetni segítsen a kicsit (aki egyébként már 9), az a válasz, hogy ne foglalkozzak vele, majd lefekszik, ha akar. De nem csoda, hogy ilyen apa, pontosan olyan, mint a saját apja. Közben a számítógépet nyomkodja a külön szobájában. Még a bankkártyám is nála van, mondván, hogy így egyszerűbb egy kézben tartva intézni a pénzügyeket. Az összes pénz elmegy utazásokra, a lakás meg rohad. Úgy kell tőle ennivalóra pénzt kuncsorognom. Szeptember óta a gyerekek osztálypénze sincs befizetve. Vagy például beállította az edzőgépeket a nappaliba, ott tartja a ruháit, mert a szekrényében olyan kupleráj van, hogy oda nem tudja bepakolni. Ezen kívül folyton féltékenységi jeleneteket rendez, mert nem érti, hogy az érzelem hiányzik a kapcsolatunkból, amit egyikünk sem tud megadni a másiknak. Egyetlen pozitívum, hogy elég sűrűn utazunk. De ő jól tudja: ha ez se volna, már rég elváltam volna. Ez egy töredéke az egésznek, de már olyan nyomottak a hétköznapjaim, hogy lépten-nyomon rám tör a sírógörcs. Aztán újra elutazunk, és egy darabig megint tovább bírom…
Na, hát így élünk. Nagyon szeretnék már kikerülni ebből az egészből. Tudsz valamit tanácsolni? Elválni nem tudok, ezt ne is mondd!
Köszönöm:
Katalin
Válasz:
Kedves Katalin!
Nem akartam javasolni, hogy válj el. Azt viszont igen, hogy állj ki sokkal határozottabban az igazad mellett. A férjed egyszerűen szólva önző, viszont én úgy látom, a „maga módján” szeret téged. Ezt a kifejezést azért tettem idézőjelbe, mert roppant álszentnek tartom, mivel felmenti az egyént a kapcsolatban felvállalt felelősség alól. Ne a „maga módján” szeressen, hanem a te módodon! Vagyis forduljon feléd igazi bizalommal, hallgassa meg a kéréseidet, ha lehetősége van rá, teljesítse azokat és közösen beszéljétek meg életetek fontos eseményeit. És a kevésbé fontosakat is. Az pedig talán magyarázat, de nem kifogás semmire, hogy az apja pont ilyen volt. Ha fontos vagy neki, akkor gondolkozzon el: ha fontos neki a te boldogságod, akkor tegyen érte! Felnőtt ember, a szülői minta ugyan erős, de nem megváltoztathatatlan. Ez az ő döntésén múlik.
Kemény dolgot mondok: gazdasági terror alatt élsz. Mintha gyámság alá lennél helyezve, nincs pénzed, ami fölött önállóan rendelkezel. Te keresed meg és nincs abba beleszólásod, hogy a gyerekeknek az iskolába be kell fizetni? Vagy hogy mit és mennyit vásárolj?
A rendetlenség, a gyereknevelés, a féltékenykedés, a pénz: mind-mind megbeszélés kérdése. Első körben. Még egyszer: nem hisztiroham, nem ordibálás, higgadt hangú közlés. Pl.: „Kérem vissza a bankkártyám, különben letiltatom a banknál.” És ha nem kapod vissza, megtenni. Zsarolás? És te miben élsz? Most ez az eszköz van a kezdben, tehát határhúzás. Ha érzi, hogy azok a bizonyos láthatatlan határok igenis léteznek, vissza fog venni a tempóból.
A jelenlegi idegállapotod nem tudom, alkalmas-e arra, hogy mindezt véghez vidd. De nézz magad elé: hány év van még hátra vele? Jó sok? Akkor jobb most lépni, mint később.
Szeretettel:
Ági
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése