Többen is azt kérték, hogy írjak az elengedésről, arról, hogy korábbi kapcsolat, házasság után hogyan lehet újrakezdeni, hogyan lehet ismét nyitni új emberek felé.
A társkeresés önmagában sem könnyű dolog, az újrakezdés – ha lehet ezt mondani – még nehezebb. Párkapcsolati újrakezdésre többféle veszteség miatt kényszerülhetünk: kapcsolat felbomlása, megcsalatás, válás, megözvegyülés, egyszülős családokban a gyerekek felnövekedése és kirepülése.
Ahhoz, hogy egy új kapcsolatot ne csak fizikai, hanem érzelmi szinten is el tudjunk kezdeni elengedhetetlen a megelőző kapcsolat, kapcsolódás lezárása, feldolgozása, elengedése. A megújuláshoz, az újrakezdéshez a régihez való kötődéseinket el kell engedni. Ez sokszor nehéz és fájó folyamat. Nem magában az újrakezdés nehéz, hanem az addigi megszokottat, a bejáratott fizikai és lelki kibéleltséget (annak minden örömével és bánatával) feladni és elengedni – reményestül, bizakodásostól, mindenestül. Pontot tenni valaminek a végére nehéz. Azt elfogadni, hogy ami volt, úgy már nem lesz. Aki ezt az állapotot nem képes elérni, az nem fog tudni újrakezdeni. Az maximum halogatni fog. A jelen helyett a visszarévedő múltban és a hitegetett jövőben fog élni. Annak a megcselekvő jelen soha nem kezdődik el.
A veszteség feldolgozási folyamatához, melynek során a múltból, a múlton való merengésből, a múlt feldolgozásán keresztül a jelenbe érünk, idő kell. Másképp megfogalmazva, a léleknek is szüksége van regenerációra, magába fordulásra, a történtek átgondolására, megértésére és feldolgozására, számvetésre. Az út során két veszély leselkedhet ránk: beleragadunk a gyászba, vagy megpróbáljuk megúszni, s kutyaharapást szőrével, amint lehet, összejövünk valakivel. Ez főként akkor szokott így történni, ha bennünket hagytak ott, s végre mi is felmutathatunk valamit, sőt valakit...
Arra vonatkozóan, hogy mennyi időt szükséges a feldolgozásra szánnunk, nincsenek szabályok. Ez több tényezőtől is függ. Például attól, hogy mennyi ideig voltunk együtt, mennyire volt szoros a kapcsolat, miért és hogyan maradtunk magunkra.
A bennünket ért veszteség feldolgozását követően az újrakezdés másik elengedhetetlen előfeltétele az, hogy meglegyen bennünk az elhatározás, a döntés a változásra, a változtatásra. Ha ezen a ponton halogató vagyok, tudni fogom, hogy mégsem vagyok kész az újra. Ha képes vagyok meghozni a döntést, meg is kell azonban, hogy cselekedjem: rendben, lezárult egy időszak, itt az ideje, hogy új fejezetet kezdjek az életemben. Felpörgetem a szociális életemet, eljárok a barátaimmal, vagy éppen beregisztrálok egy internetes társkeresőbe. Utóbbi ott ér véget, hogy nemcsak létrehozom a regisztrációs lapomat, hanem bizony megírom a bemutatkozómat és feltöltöm a szükséges adatokat. Ha csak a rendszer generálta, "most nincs több időm, de legközelebb bővebben írok" típusú szövegre futja, tudni fogom, hogy mégsem állok készen.
Mindenkinek sikeres újrakezdést kívánok!
Legközelebb az ehhez a témához szorosan kapcsolódó elköteleződésről írok.
Kántor Nedda
pszichológus
kapcsolati szakértő
www.kantornedda.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése