Azt ígértem, hogy a bizonyos Igazi és a szerelembe esés viszonyáról írok. Ehhez előbb egy kicsit elevenítsük fel, amit az Igazi kapcsán korábban írtam.
Az Igazi tehát az ideális másikról kialakított előzetes elvárás vagy belső kép. Egy idea, amit saját vágyainknak, elképzeléseinknek és elvárásainknak megfelelően a másikra vetítünk, s leginkább és legkönnyebben ezzel az általunk életre hívott képpel esünk szerelembe. Így alakulnak ki a plátói szerelmek is, amikor a szerelmünknek nincs reális tárgya - mert például személyesen nem is ismerjük egymást - ám maga a szerelem érzése ettől még valósan fennáll.
Kamasz- és ifjúkorban, amikor a párkapcsolati tapasztalatszerzés elején járunk, épp a tapasztalatok hiánya és az erre az időszakra amúgy is jellemző idealizáció miatt, a másikkal kapcsolatban konkrét, főleg a külsőségek és a megjelenés vezérelte elképzeléseink alakulnak ki. Ezt a média is nagyban befolyásolja.
Így van aztán az, hogy minden második lány korábban Brad Pittért, most inkább Justin Bieberért vagy Robert Pattinsonért van oda.
Szokás azt mondani, hogy a fiatalok szerelmesek a szerelembe. Oly erősen vágynak a szerelem érzésére, hogy azt sokszor magával a szerelemmel azonosítják. Amilyen gyorsan belezúgnak valakibe, épp olyan gyorsan ki is ábrándulnak belőle, amikor rájönnek, hogy a vágy és a valóság nem feltétlenül fedi egymást.
Később, a tapasztalatok mentén a másikról alkotott kép elkezd árnyalódni, differenciálódni, s rájövünk, hogy a világ színesebb és összetettebb, s akár olyan társsal is kapcsolatba kerülünk, netán bele is szeretünk, akiről – akár magunkat is meglepve – azelőtt nem is gondoltuk volna. Rájövünk, hogy a külső nem olyan fontos dolog, s elkezdünk egyre inkább a belső értékekre figyelni.
Nincsen kőbevésett időszak, de nagyjából a kamaszkor végétől a húszas évek végéig – harmincas évek elejéig felülről, egy általános kép, elképzelés felől haladunk úgymond lefelé. Az érzékelésünk az egészet ragadja meg, s ezt az egész-érzetet vetítjük rá a részletekre: ha jó benyomást tesz ránk valaki, hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy az egyéb tulajdonságai is pozitívak, illetve fordítva.
A harmincas évek elejétől – közepétől kezdve aztán megindul egy változás, s inkább egy „alulról felfelé”, a részletekből az egész felé haladó megismerési folyamat veszi kezdetét. Bele tudunk szeretni valakibe például csak a hangja erotikus búgása vagy a keze, ujjai finoman íveltsége miatt, s ezt a rész-érzetet terjesztjük ki az egész emberre. Ez fiatal(abb) korban szinte elképzelhetetlen...de 50 felett már annál inkább.
Kántor Nedda
pszichológus
kapcsolati szakértő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése