A legcélravezetőbb, ha a regisztrációs felületre úgy tekintünk, mint egy marketing felületre. Ha a sajátunkról van szó, akkor is, ha másokéról, akkor is.
A marketingen persze nem legalizált hazudozást vagy tudatos félrevezetést értek. Némi szépítésnek azonban vélhetően helye van. Ha másért nem, hát azért, hogy a kereső arra a célcsoportra keressen rá, amelyet a célcsoportomnak tartok.
Kezdésként vegyük sorra, hogy miből tevődik össze a regisztrációs felület, majd pedig egyenként azt, hogy milyenek legyenek, ill. milyenek lehetőleg ne legyenek ezek:
a) mottó
b) regisztrációs szöveg
c) fotó(k)
d) adatlap
e) kit keresek.
Mottó
A mottó talán a legkevésbé lényeges a fentiek közül. Leginkább arra jó, hogy a társkereséshez való általános hozzáállásunkat, attitűdünket mutathatjuk meg általa. A humor és/vagy a játékosság általában megmutatkozik bennük, például: Aki mer, az nyer; Talán itt, talán most; Magas szőke férfi felemás cipőben, stb.
Regisztrációs szöveg
A fotó mellett a legfontosabb része a rólunk alkotott benyomásnak. A megírásakor két irányelvet tartsunk szem előtt: (1) A kevesebb néha több, azaz tartózkodjunk a részletekbe menő, önfeltáró megnyilatkozásoktól. Elnézést, hogy ezt mondom, de fárasztó, és ezen a ponton senki nem kíváncsi rá. Unalmasnak és terjengősnek hat. (2) Valamennyi személyeset (önjellemzés, önbemutatás) mindenképpen jelenítsünk meg magunkról, s kerüljük a „Most nincs több időm, de legközelebb bővebben írok” vagy „Ide most írnom kéne valami okosat, de nem jut eszembe semmi jó, írj inkább te” nem túl szellemes fordulatokat. Összességében próbáljunk úgy írni, hogy az, aki majd elolvassa, tudjon hozzá kapcsolódni. 5-10 sor bőven elegendő.
Sokan már a regisztrációs szövegben leírják, hogy milyen társat keresnek. Lehet itt is, lehet az erre szánt kit keresek részben is. A lényeg, hogy valahol a regisztrációs felületünkön megjelenítődjön, hogy milyen társra gondolunk.
Fotó(k)
A fotó nem minden, ám mivel egyre vizuálisabb világban élünk, a fotóknak egyre nagyobb szerepet tulajdonítunk. Magunkról is igyekszünk minél jobb fotókat megmutatni. Ám gyarló az ember, s egyesek úgy érzik, hogy a 8 évvel fiatalabb vagy a 20 kg-mal könnyebb formájukat teszik közzé. De mit akarnak ezzel elérni?! Bizonyára nem azt, hogy az első találkozásnál tovább ne jussanak. Pedig az ilyen jelentős torzítással gyakorlatilag ezt érik el. A legnagyobb átverés azonban nem ez, hanem az, ha valaki olyan fényképet tölt fel, amelyen nem is ő szerepel. Az vigasztalhat bennünket csupán, hogy az ilyen ember alapvetően önmagát veri át.
A fotók a felismerhetőség szempontjából is kényes terület. Sokan kínosnak érzik, hogy mások felismerhetik őket, ezért nem töltenek fel fotót vagy eleve olyan fotót töltenek fel, melyen nem ismerhetőek fel. Miközben jól tudjuk, hogy vannak jól fotózható és kevésbé jól fotózható emberek. Ha bizonytalanok vagyunk egy fotónk fogadtatásában, inkább kérdezzünk meg egy bizalmasunkat róla.
Visszatérő probléma, ha valaki olyan fotót tölt fel, amelyen mások is szerepelnek. Bármilyen nagy a csábítás, próbáljunk olyan képeket válogatni, amin se a gyerekünk, se a volt barátunk/barátnőnk, de még az édesanyánk sincs rajta.
Adatlap
Az adatlap lényegében a regisztrációs szöveg és a fotó(k) alapján rólunk formálódó képet árnyalja, ám nem ez határozza meg! Itt lehet a legtöbb csúsztatás: magasságban, testsúlyban, életkorban, lakhelyben egyaránt. Jó, ha tudjuk, hogy sokan a biológiai adataik helyett azt adják meg, amilyennek magukat megélik. 38 éves helyett 35-öt, főváros környéki lakhely helyett a legközelebbi kerületet, stb. Lehet persze vitatni, a kisebb csúsztatások a véleményem szerint beleférnek. A problémát a vaskos hazugságok jelentik. Amikor egy 57 éves ember például 45-nek mondja magát. Vagy egy 90 kg-os 75 kg-nak.
Ha már szépítünk, törekedjünk azonban a mértékletességre, ill. amint módunkban áll fedjük fel a valóságot!
Kit keresek
Ahhoz, hogy sikeres legyek, támpontokat kell adnom a másik félnek arra vonatkozóan, hogy kit keresek. Az nem elég, ha annyit írok, hogy „Egy sportos, csinos lányt keresek.” Ennél több kell. A másikat meg kell tudnom szólítanom. Mivel szólítom meg? Azzal, hogy amit elvárásként leírok, az a másikban rezonál: de hiszen én épp ilyen, meg ilyen, ilyen ugyan nem, de ilyen meg nagyon vagyok. Ettől fogja a másik úgy érezni, hogy köztünk lehet valami közös. Ettől fogja magát megszólítva érezni általam.
Sikeres társkeresést kívánok!
Kántor Nedda
pszichológus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése