Vannak, akiknek volt már tapasztalatuk/sikerük internetes társkereső oldalakon, és vannak, akik nem hisznek abban, hogy a világháló segítségével találják meg azt, akivel szívesen leélnék az életüket.
Mindenkinek akadnak ismerősei, akik így vagy úgy, felületesen vagy behatóbban, de hallottak már az internetes társkeresésről.
Nem szükséges magunknak is társkeresőnek lennünk ahhoz, hogy
segítsünk azon, aki már egy ideje szenved a magánytól, ha a segítségünk csupán
annyiban nyilvánul is meg, hogy javasoljuk neki, próbálja ki a netes
párkeresést, mert tapasztalatok szerzésére mindenképpen érdemes tenni egy
kísérletet.
Ibolya esetében a nővére volt ez a bizonyos segítségnyújtó,
aki szívügyének tekintette, hogy testvére megtalálja élete párját. Nézzük, hogy ír erről ő maga!
„Nem igazán hittem az
ilyen társkereső oldalakban. Testvérem unszolására regisztráltam be, azt
gondoltam, hallgatok rá, végül is, mit veszíthetek?! De most már nem bántam
meg! Sőt! Nagyon örülök neki, hogy hallgattam rá. Próbálkoztam, mint sokan
mások, amikor egyszer csak felfigyeltem egy srácra. Nagyon szimpatikus volt a
fénykép alapján, és amit írt magáról, úgy éreztem, igen! Ő az igazi nekem, akit
keresek! Gondoltam, írok neki pár sort, lesz, ami lesz. Találkoztunk, első
alkalommal már nagyon jól éreztem magam vele. Látszott rajta, hogy törődik
velem, odafigyel rám, figyelte minden kérésemet, kedveskedett, majd mielőtt
elbúcsúztunk, átölelt és megpuszilt. Nagyon illedelmes volt, abszolút nem volt
tolakodó. Találkozgattunk, eljártunk hétvégenként szórakozni. Ilyenkor a
búcsúzás nagyon rossz érzés volt. Most már fél éve együtt vagyunk,
összeköltöztünk, nagyon szeretjük egymást. A mai napig hálás vagyok a
nővéremnek, hogy hallgattam rá, és természetesen a Cronos csapatának!”
Sok boldogságot kívánunk nektek, Ibolya és István!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése