A Schell Judittal készült interjúban nemcsak a Tháliában bemutatásra kerülő darabjáról, a Ketten egyedülről esik szó, hanem sok izgalmas dolgot is megtudhattok a színésznőről. Ezek után garantáltan színházba induló kedvetek lesz.
- Csányi Sándorral először Mundruczó Kornél vizsgafilmjében játszottunk együtt. Én a szerepem szerint ültem egy bárpultnál, ő meg odajött, súgott valamit a fülembe, amin nevetnem kellett, a férjem pedig észrevette, ahogy mi ott kokettálunk… Tehát az első találkozásunk úgy zajlott, hogy bemutatkoztunk egymásnak és már sugdosott is a fülembe – emlékeim szerint nem is akármiket! (nevet) A következő alkalom a Somlói galuska című filmben volt, amit Meskó Zsolt rendezett, ezután mindketten a Radnótiban töltöttünk el egy évadot, de csak a Három nővérben találkoztunk, egy rövid jelenetben. A Csak szex és más semmit követően aztán volt hét év kihagyás. Én eközben a Nemzetiben voltam… Legközelebb itt a Tháliában, az Esküvőtől válóperigben álltunk együtt színpadra.
Kétségtelen, hogy van köztetek egyfajta szakmai cinkosság. Ennyi év kihagyás után lehetett úgy folytatni, mintha csak tegnap találkoztatok volna?
- Egyik barátnőm Costa Ricán él, csak öt-hat évente tudunk találkozni, mégis mindig ott folytatjuk, ahol legutóbb abbahagytuk. Ha van valamilyen kötődés, valami kapocs: a humor, a szakmai gondolkodás, egymás gondolatainak megélése, gyerekkor stb, akkor sok kihagyás után is lehet ugyanott folytatni. Úgy gondolom, hogy Sanyival is van egy ilyen összetartozásunk. A Csak szex és más semmi egy olyan közös élményünk volt, ami életünk végéig összeköt minket – mintha egy közös gyerekünk lenne és ráadásul még csak összeházasodnunk és elválnunk sem kellett hozzá (nevet).
A legújabb közös produkciótokban, A Ketten egyedülben Frankie-t alakítod, aki pincérnő egy étteremben, ahol Johnny szakács…
- Ez az új előadás azért érdekes, mert nem a megszokott módon indul, miszerint egy férfi és egy nő közeledni kezdenek egymáshoz, majd eltelik egy kis idő, szerelmesek lesznek, a darab végére pedig összejönnek, hanem rögtön a szeretkezéssel kezdődik. A színdarab pedig igazából arról szól, ami ezután jön: a kínosabb részek, az idétlen beszélgetések, amik még húszévesen is nehezen mennek. Elkezdődik az ismerkedés… Egészen minimális dolgokon is félre tud csúszni egy kezdődő kapcsolat, mint a szóhasználat, az öltözködés vagy, hogy milyen illata van a másiknak. A helyzetet nehezíti, hogy mindketten negyven körül járnak, túl vannak szerelmeken, csalódásokon, talán már meg is égett mindkettő. Ilyenkor még óvatosabb az ember, mert nem akar újabb kudarcokba és csalódásokba belefutni. Ennek a huzavonának a romantikus, kedves és humoros leírása ez a történet.
Ez egy kétszemélyes darab, csak egymásra számíthattok a színpadon. Ez feltétlen bizalmat kíván a partnerektől?
- Mindig úgy gondoltam, hogy szükségem van a partnerre, ezért nem is csináltam eddig önálló műsort. A versenytáncban szoktam hozzá: ott mindig van egy partner, akibe lehet kapaszkodni, akire rá lehet nézni, aki vezet, vagy akit lehet vezetni. Mindig úgy gondoltam, hogy partner nélkül nem tudok létezni a színpadon sem. Most is megvan ez a késztetés, nemrég azonban újra elkezdtem táncolni és jelenleg azt tanulom, hogyan kell a saját lábamon állni. Úgy gondolom, hogy ezt át kell raknom a színpadra is, mert szeretnék egyszer majd csinálni egy saját, önálló műsort.
Vannak már tervek?
- Igen, de erről korai lenne még beszélni.
A darab sajtótájékoztatója egy amerikai típusú étteremben volt, ahol kávét szolgáltál fel az újságíróknak. Többször említetted már, hogy a vendéglátás sem áll tőled távol…
- A főzéshez annyira nem értek, ezért ha éttermem lenne, Sanyit szerződtetném szakácsnak, mert az inkább az ő asztala (nevet). Engem sokkal inkább a vendégekkel való kommunikálás vonz. Mindig az olyan helyek tetszettek igazán, ahol a tulajdonos is ott van a pincérek között és foglalkozik a vendégekkel, segít a felszolgálásban és a törzsvendégekkel kvaterkázik. Ismertem egy szicíliai nőt, akinek olasz étterme volt. Mindig ő jött kiszolgálni minket az évek során, akárhányszor tértünk vissza hozzá. Állandóan mandulát rágcsált – gondolom a konyhán mindig belenyúlt a mandulás üvegbe. Az ilyen helyek tetszenek, és úgy gondolom, élvezném csinálni. Ezért tetszett, hogy kávét szolgálok fel, bár az nem a saját éttermemben volt.
Ha ajánlanod kellene a darabot, mivel csalnád be a színházba a közönséget?
- Ha szeretnék tudni a nézők, hogy milyen az, amikor Csányi Sanyi udvarol és milyen vagyok én, amikor nekem udvarolnak, akkor jöjjenek el és mindenképpen nézzék meg a darabot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése