Andi egy válással a háta mögött, már nem igazán tervezte, hogy bárkivel is szorosabbra fűzi a szálakat. Egészen addig, amíg nem találkozott Jocóval, aki eloszlatta a kétségeit.
Szűrés alapján találtam meg az adatlapját, megnéztem, de mivel máskor sem tettem, nem kezdeményeztem. Vártam, hogy ha látja, hogy megnéztem, hogy mi lesz. Másnap érkezett tő‘le üzenet, válaszoltam, majd pár nap után randit beszéltünk meg. Amirő‘l, természetesen én késtem (sajnos ez rossz szokásom). Mire odaértem ő‘ már sehol, mint utólag kiderül várt öt percet és bement a Plázába. Én is és ő‘ is csalódottan mentünk haza. Pár nap múlva írtam egy elnézést kérő‘ levelet, amire válaszolt is, de itt abbamaradt az egész.
Sokat dolgoztam, így én sem foglalkoztam vele három hétig. Március vége felé gondoltam egyet és rákérdeztem, hogy még aktuális lenne-e az a bizonyos első‘ randi. Igent mondott. Itt már felkészítettem, hogy ha kések is, de ott leszek mindenképpen. Nem szoktam sok idő‘t tölteni az első‘ randin, de most valahogy úgy éreztem, hogy ő‘ lesz az igazi és minél jobban meg akartam ismerni, hát nehéz volt elköszönni, fő‘leg úgy hogy nem tudtam lesz-e folytatása, mivel nyáron a munkám mellett tényleg semmi idő‘m nem volt, hogy találkozzunk, ezt el is mondtam neki, és azt is hogy ez miért fontos most számomra.
Megértette és elfogadta. Majd alakul, szeretném tovább folytatni az ismerkedést veled - válaszolta. Utána többször találkoztunk, sétáltunk, beszélgettünk, és hát az első‘ szeretkezésig nem sokat vártunk, mindketten úgy gondoltuk, hogy nem elég ha jól érezzünk magunkat együtt séta és beszélgetések közben, ha ott nem működnek a dolgok, akkor nem valószínű, hogy hosszú távú lesz. Mivel szenzációsan sikerült az éjszaka így minden kétséget kizártunk. Gyermekeimnek bemutattam, egy héttel késő‘bb, május 1-én volt a lányom ballagása, amire elhívtam, persze lányom beleegyezésével.
Szívesen eljött, segített az elő‘készületekben. Ott megismerhette anyukámat és testvéreimet, családostul. A vendégek távozása után kérdezte, hogy itt maradhat-e éjszakára is. Mivel gyermekeim is elmentek buliba, így igent mondtam és azóta is együtt vagyunk, boldogan. Visszagondolva, én a válásom után nem akartam ennyire lekötni magam, hogy hozzám költözzön egy férfi, szeretem a szabadságomat, de most már nem szeretnék egy olyan kapcsolatot, melyben a "majd találkozunk" a búcsúszó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése