Mindannyian rendelkezünk elvárásokkal életünk minden területén. Munkánkkal, barátainkkal, magunkkal és persze párunkkal szemben is. Már szóltunk arról, hogy ezeknek evolúciós alapjai is vannak (gondoljunk a minél szaporodóképesebb nő, és a gyerekneveléshez a minél rátermettebb férfi példájára).
Ahogyan az idő kereke halad előre, tapasztalunk, úgy változnak elvárásaink is. A társkeresést egy piacnak tekinthetjük, ahol adunk-veszünk a jó és rossz tulajdonságokból, mérlegeljük, kell-e az áru. Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy mi mit adunk, mit várhatnak tőlünk. Ebben segítségünkre lehetnek önismereti folyamatok. Tuti recept nincs, hiszen mindenkinek más a fontos. Párkeresési szempontból a férfiak szerencsésebb helyzetben vannak, hiszen „mint a jó bor” folyamatosan érnek, mind külsőségeik, mind egzisztenciájuk egyre megfogóbbá válhat. A hölgyek piaci értéke idővel esik fiatalabb társaikhoz képest.
Nézzünk egy-két pontot, ami nekünk és a másiknak is fontos lehet ismerkedéskor:
• randizás alatt jól érezzük magunkat a másik társaságában, repüljön az idő
• jót lehessen beszélgetni a másikkal, sokat nevessünk
• bókok, apró figyelmességek
• külsőségek: ápoltság, valami megfogjon a másikban (kicsit legyen az esetünk), vonzalom
Párkapcsolatban:
• érzelmi támasz legyen a párunk, kötődjünk a másikhoz, szeressük egymást
• meleg otthon, ami a pihenést segíti (finom vacsorák, tisztaság, kinek mi fontos ebben)
• törődés a másikkal
• szexuális összhang, kielégültség
• céljaink egyezzenek, amikért nap mint nap teszünk, külön-külön és közösen is
nagyon fontos a rövid, hosszú távú célok időnkénti átbeszélése, hogy lássuk merre halad a kapcsolat, eltér-e attól, amit szeretnénk
• közös értékrend (mindketten ugyanúgy gondolkodunk a világról)
• életstílus, életritmus
Zárásképpen részlet Popper Péter előadásából:
Füst Milán mindig azt mondta, hogy a férfi-nő kapcsolat egy négylábú asztal. Ha bármelyik lába hiányzik, rövidebb vagy hosszabb mint a másik, sántít az egész és fölborul."
Az első láb, hogy két ember életstílusának közel kell lennie egymáshoz. Nem jó, ha az egyik a meleg tengerekhez vonzódik, a másik viszont síelni szeret, ha az egyik imádja a macskákat, míg a másiknak allergiája van a macskaszőrre. Az kell, hogy hasonlóképpen szeressenek élni.
A második láb, hogy egymást is szeressék. ...Anélkül nem megy! Ez viszont egy érdekes dolog. Amikor adjunktus voltam az egyetemen, egy este felhívott a professzor, és azt mondta, "Péter, most láttam egy filmet, ami nagyon fontos dologról szól. Találkozik egy férfi és egy nő, és tulajdonképpen nem akarnak egymástól semmit, csak örülnek, hogy a másik a világon van. Nézd meg!" A professzor nagyon okosat mondott szerintem. Én azt gondolom, a szeretet ezt jelenti: a másik létezése öröm a számomra.
A harmadik láb: szexuálisan stimmeljenek. Néha beáll egy tragikus helyzet, hogy két ember érzelmileg erősen kötődik egymáshoz, de testileg nem stimmelnek össze. Pedig a dolog valószínűleg enélkül sem fog menni. Sajnos, még a legjobb pszichológus sem tudja megmondani, hogy a szimpátiák, az antipátiák, az erotikus vonzalmak miből fakadnak, ezeket csak konstatálja az ember.
A negyedik lába az asztalnak - mondta Milán bácsi, ujját felemelve a nyomaték kedvéért -, hogy a házasság is gazdasági kapcsolat, gyerekek! El ne felejtsétek! Mert olyan csak az olvasókönyvekben van, hogy a nyomor nem öli meg a szerelmet. Megöli.
A férfi-nő kapcsolat tehát egy négylábú asztal, és ha bármelyik lábbal baj van, akkor az asztal döcögni kezd, felborul, összetörik.
Kiss-Nemes Veronika
Pszichológus, Önismereti- és párkapcsolati tanácsadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése