Egy közelmúltban megjelent, a tartós kapcsolatok utánkövetéses vizsgálatának eredményéről beszámoló angol nyelvű cikk tanulságait összefoglaló előző részben addig jutottam, hogy a tartós kapcsolatok zálogaként a Gottman házaspár azt találta, hogy a házastársuk interakciós bevonó jelzésére odafordulással reagálók házassága tartósabbnak bizonyult, mint az elfordulóké. A kapcsolatra nézve drámai következménye lehet tehát annak, ahogyan valaki párja híreire reagál.
A bevonó jelzések megfigyelésével 94%-ban képesek megjósolni, hogy sok év elteltével a párok szétváltak lesznek, együttélők boldogtalanul vagy együttélők boldogan. Azokat, akik hat év eltelte után is együtt voltak, mestereknek, míg azokat, akik addigra már szakítottak vagy reménytelenül boldogtalan házasságban éltek, katasztrofálisaknak nevezték el.
A mesterek a szociális környezetükben, így partnerükben is olyan dolgokat keresnek, melyeket méltányolhatnak, melyekért hálásak lehetnek. Ezzel szemben a katasztrofálisok a környezet, illetve partnerük hibáira vadásznak, s a tisztelet és elismerés helyett kritizálnak.
Összességében azt találták, hogy a megvetés az, ami a legmeghatározóbban szakítja szét a párokat. Azok, akik a párjukat szándékosan ignorálják, vagy csak kis mértékben reagálnak rájuk, épp azzal teszik tönkre a kapcsolatot, (a)hogy a párjukat levegőnek nézik, mire az értéktelennek fogja érzi magát. Így egy kapcsolatból módszeresen ki lehet ölni a szerelmet.
A jóindulat ezzel szemben az, ami összetartja a párokat. A jóindulat a partnerekben a megértettség, a gondoskodás, a szeretve levés érzését kelti. Egy másik kutatás szerint, a jóindulat érzelmi stabilitással párosulva a legfontosabb előrejelzője a házassági elégedettségnek és stabilitásnak. A jóindulatot egyrészt tekinthetjük egy jellemzőnek, ami vagy van, vagy nincs; vagy hasonlíthatjuk az izomhoz, ami gyakorlással megnövelhető. A mesterek azok, akik hajlamosak úgy vélekedni a jóindulatról, mint az izomról.
Ha stabil, egészséges párkapcsolatot szeretnénk, azért hogy formában tarthassuk magukat, a jóindulatot idejekorán és folyamatosan gyakorolnunk kell. Ebből az is következik viszont, hogy a jó (pár)kapcsolat kitartó, fáradhatatlan munka.
Legnehezebb a jóindulat gyakorlása akkor, amikor vitában állunk a másikkal – ugyanakkor ez a legfontosabb időszak arra, hogy jóindulatúak legyünk. Ugyanakkor megvetésünk és az agressziónk kontroll alól való kiengedése visszavonhatatlan károkat okozhat egy kapcsolatban.
Meglepő módon, a kutatások azt mutatják, hogy a kapcsolat minősége szempontjából az, hogy tudunk-e számítani egymásra fontosabb akkor, amikor jól mennek a dolgok, mint amikor nem.
Összegezve tehát két tanulság adódik:
1. Ha az érzelmi kapcsolódások apró pillanatait folyamatosan figyelmen kívül hagyjuk, ezzel apránként kikezdjük és elkoptatjuk a kapcsolatot. A közöny, a figyelmen kívül hagyás ugyanis egyrészt távolságot teremt a felek között, másrészt sértődöttséget szül abban a félben, akit figyelmen kívül hagynak.
2. Azon párokat, akik nemcsak kitartanak egymás mellett, de évek óta boldogan is élnek, a jóindulat és a nagylelkűség viszi előbbre.
A kutatási eredményekről bővebben továbbra is itt olvashat: Smith, E.E.: Masters of love
Kántor Nedda
pszichológus
Kapcsolati, párkapcsolati szakértő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése