-

2014. december 3., szerda

Kántor Nedda: A tartós kapcsolatok záloga I.

Rendhagyó módon, nem saját írással jelentkezem, mivel egy olyan tanulmány került a kezembe, amely azt gondolom, hogy sokaknak vaskos tanulsággal szolgálhat. Egy közelmúltban megjelent, a tartós kapcsolatok utánkövetéses vizsgálatának figyelemre méltó eredményéről beszámoló angol nyelvű cikk tanulságait foglalom össze két részben.





Laboratóriumban elektródás elvezetéssel, illetve spontán hétköznapi helyzetekben John és Julie Gottman párokat figyelt meg. A spontán megfigyelések során azt vették észre, hogy partnerünk interakcióba való vonásának van egy jellegzetes sajátossága, melyre hoznak is egy konkrét példát.
Tételezzük fel, hogy a férj odavan a madarakért, s a kertben megpillant egy ritka példányt. Örömében felhívja erre a felesége figyelmét is: „Nézd, szívem, milyen szép az a madár odakint!” 

Gottmanék azonban azt találták, hogy ezzel a figyelemfelhívással a férj egyúttal mást is tesz. Érdeklődés vagy támogatás formájában választ vár a feleségétől abban a reményben, hogy a meglátott madár ürügyén érzelmileg kapcsolódhatnak egymáshoz. A feleségnek ezen a ponton két választása van: Reagálhat odafordulással vagy elfordulással a férje irányába. 

A kutatás során azok, akik elfordultak nem reagáltak, vagy csak minimálisan reagáltak, s folytatták amit egyébként is csináltak, például tévét néztek vagy újságot olvastak. Arra is akadt példa, hogy ellenségesen felhorkantak, hogy „Hagyjál már békén, olvasok!” Azok viszont, akik a partnerük felé fordultak, érdeklődésükkel és támogatásukkal egyszersmind elköteleződtek feléje, „vették az adást”, partnerük érzelmi kapcsolódási igényét és vágyát.

A lényeg tehát nem a madáron van. A madár csak apropó arra, hogy a másikat interakcióba vonjam, melyben aztán érzelmileg kapcsolódhatunk egymáshoz.

A laboratóriumi eredményeik alapján két csoportot különböztetnek meg: a mestereket és a katasztrófálisakat. A mesterek hat év elteltével is boldog párkapcsolatban éltek, míg a katasztrófálisok már vagy szakítottak, vagy reménytelenül boldogtalan házasságban éltek.
A kutatás legjelentősebb eredménye az volt, hogy a két fenti csoport a bevonódásra, érzelmi kapcsolódásra alkalmat adó helyzetekben nagyon eltérően viselkedett. Az elvált párok 33%-ban „vették a lapot”, és reagáltak odafordulással. Míg azok a párok, akik hat év után is együtt voltak az esetek 87%-ban. Azaz a házassági jólétre meghatározó hatással van, hogy képesek vagyunk-e partnerünk bevonó jelzésére, közlésére odafordulással reagálni. 

A kihívás tehát az, hogy annak ellenére, hogy fáradtak, stresszesek vagy feszültek vagyunk, ám a partnerünk megfogalmaz egy igényt, képesek vagyunk-e és hogyan odafordulni hozzá. Egy ilyen helyzetben a könnyű reakció az, hogy figyelmen kívül hagyjuk, és továbbra is a saját dolgunkra figyelünk, az iPad-ünkre, a könyvünkre, a tévére, vagy elfordulva elmormolunk egy ühüm-öt. Ám látnunk kell, hogyha az érzelmi kapcsolódások apró pillanatait folyamatosan figyelmen kívül hagyjuk, akkor ez apránként elkoptatja és kikezdi a kapcsolatunkat. A közöny, a figyelmen kívül hagyás ugyanis egyrészt távolságot teremt a felek között, másrészt sértődöttséget szül abban a félben, akit figyelmen kívül hagynak.

Ne feledjük, hogy a partnerünk általában jót akar, csak „rosszul”, nem a szánk íze szerint akarja a jót. Egy dolog segíthet ilyenkor, ha értékeljük a szándékát és „vesszük a lapot”!

A kutatási eredményekről bővebben itt olvashat:
Smith, E.E.: Masters of love

Kántor Nedda

pszichológus
Kapcsolati, párkapcsolati szakértő

www.kantornedda.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése