-

2014. november 10., hétfő

Elvarázsolt a történeteivel, a mosolyával, a kisugárzásával - Csilla és Laci sikersztorija a Cronoson


Közel két hétig tartó, eleinte semmitmondó, inkább udvariaskodó levelezés után találkoztam először Lacival.


Mivel előtte már túlestempár sikertelen randin, így nem vártam sokat tőle sem, de gondoltam miért is ne, találkozzunk. Tetszett a fotón a mosolya, ezért élőben is kíváncsi voltam rá. 


Félúton találkoztunk, busszal utaztam a kettőnk közt lévő‘ távolság feléig, ahogyan ő‘ is. Mivel ugye fotót láttunk egymásról, bíztam benne, hogy megismerem. Ahogyan leszálltam és szétnéztem, szinte azonnal megláttam. Ott állt csillogó szemmel, mosolyogva és ahogy közeledtem felé, éreztem, hogy nem jöttem hiába.

Először mindketten zavarban voltunk, hogy hogyan üdvözöljük egymást, végül két puszi lett belő‘le. 


Beültünk egy közeli kávézóba és órákon át beszélgettünk. Én csak ültem és közben arra gondoltam, hogy talán Ő az, akit nekem rendelt a sors. Csak nekem. Alkatra, természetre teljesen megfelelt az elvárásaimnak. Elvarázsolt a történeteivel, a mosolyával, a kisugárzásával.

Végül kikísért az utolsó buszhoz és ahogyan megcsókolt, már biztosan tudtam, hogy lesz folytatás.
Míg hazaértem végig beszéltünk telefonon , majd utána is folytattuk órákig. Úgy éreztem magam, mint egy tini, akinek most kezdődik az élet.


Másnap volt a nő‘vérem születésnapja, grillezést terveztünk és gondoltam elhívom, kíváncsi voltam, hogyan reagál. 

Természetesen eljött és ahogyan itt volt köztünk, valahogy úgy éreztem, ide is tartozik. Rögtön családtag lett.


Ennek másfél hónapja. Azóta már voltunk együtt nyaralni, ő‘ hozta a kisfiát, én pedig a lányomat. Minden hétvégét együtt töltünk és nagyon úgy néz ki, hogy összefonódott az életünk végleg.



Szeretjük egymást, hamarosan össze is költözünk. Ez a sors ajándéka, ami velünk történik...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése