Kántor Nedda: Internetes társkeresés buktatói

Az előző írásomban a netes társkeresés előnyeit vettem sorra. Most a vélt vagy valós buktatóiról szólok. Egy részük kétségtelenül az önbecsapás kategóriájába esik, s csak idő kérdése, hogy mikor hullik vissza ránk. 

Ezek azok az esetek, amikor hamis, félrevezető adatokat megadva a valóságnál jobb színben próbáljuk feltüntetni magamat. A legjellemzőbb, ugyanakkor a leginkább lebuktató jelentős torzítások a kor, a súly és a fotó kapcsán jelentkeznek. Azt mondom, hogy 45 éves vagyok, miközben elmúltam 56. A súlyomból diszkréten letagadok 15 kg-t. S a 10 évvel ezelőtti formámat mutató vagy egy nem is engem ábrázoló, bombasztikus fotót töltök fel magamról. 
Legkésőbb az első találkozásnál azonban mindez lelepleződik, s ha a másik fél kellően nagyot csalódott, garantált, hogy nem lesz folytatás. 
Aki így jár el vélhetően abban reménykedik, hogy jó taktikát követ. Jó taktikát, de mire is?! Hát arra, hogy az első randevúnál tovább ne nagyon jusson. Belőlük lesznek aztán azok, akik a másikat, illetve a a külső körülményeket okolják sikertelenségükért. Holott lényegében nem történik más, mint rendre a saját vermükbe esnek. Mindeközben – s ez itt a pszichológiai nyereség – elmondhatják magukról, hogy annyi mindent megtettek. Kétségtelenül, a hamis adatok megadásával aktívan tettek azért, hogy csökkentsék a társtalálási esélyeiket. S ez itt az önbecsapás! 

A buktatók másik típusa a „csak fel ne ismerjenek” félelméből ered, s elhallgatási torzításokat eredményez. Ezért van az, hogy a regisztrálók nagy része más néven regisztrál, s nem a valós születési dátumát adja meg. Kicsit csalhat a magassággal, a testsúllyal és a korral is. De legfőképp, olyan fotót tölt fel magáról, amin nem lehet felismerni. Vagy nem is tölt fel fotót, vállalva azt, hogy fotó nélkül egy aktív keresési hozzáállást kell képviselnie: neki kell másokat megszólítania! Ám nem biztos, hogy ez tudatosult benne, s várja, hogy őrá találjanak mások.

A harmadik buktató típusba a kalandor helyzetek tartoznak, amikor lényegében semmi nem igaz a regisztrációs adatokból és a szövegből. Amikor szánt szándékkal vezetnek félre vagy vágnak át bennünket (vagy bizony-bizony vezetünk mi félre és vágunk át másokat). Kérdezhetik persze, hogy aki mégis belesodródik ilyen helyzetekbe, miért hagyja. Egyrészt azért, mert eleinte nem feltétlenül érzékeli, hogy kivel/mivel is áll valójában szemben. Másrészt azért, mert a kalandból is származhat pszichológiai nyereség: mégha időlegesen is, fontosnak, kívánatosnak, csábítónak érezheti magát az egyén, s átélheti, hogy sikere van valakinél. Adott körülmények között ez nem is kevés.

Kántor Nedda

pszichológus

kapcsolati szakértő

www.kantornedda.hu