Legyen kicsi vagy nagy, idős vagy
fiatal, városi vagy falusi az ember, az internethasználat a mindennapjaink
megkerülhetetlen részévé vált. Neten bankolunk, fizetjük a számláinkat,
foglalunk szállást, keresünk lakást, receptet, vagy hétvégi programot,
vásárolunk könyvet, ruházatot, repülő- és koncertjegyet, sőt, akár élelmiszert
is, és neten ismerkedünk. Miközben az internetes társkeresés egyre
hétköznapibbá és egyre elfogadottabbá válik.
Jól tudjuk, az ember társas lény.
Ez a szükséglet fejeződik ki abban is, hogy egyre többféle és egyre több ember
regisztrál a különböző online társkeresőkön. Mégis, amikor megkérdezik, hogy
„És Ti hol/hogy ismerkedtetek meg?”, sokszor kellemetlenül érzik magukat azok,
akik az internet segítségével találkoztak. Úgy tűnik tehát, hogy az ismerekedés
terepét tekintve is élnek bennünk ideális vagy romantikus elvárások. Ám, mint
megannyi más körülöttünk, ezek is átalakulóban vannak.
Talán Önben is felmerült már,
hogy vajon ciki-e a neten ismerkedni, vagy hogy tényleg sikeres lehet-e az
online társkeresés? Mindenkit igyekszem megnyugtatni, nem, egyáltalán nem ciki
a neten ismerkedni! S igen, nagyon is sikeres lehet. Ezt bizonyítják azok a
nemzetközi felmérések, melyek szerint az elkötelezett párkapcsolatok 20%-a
immáron a neten kezdődik!
Rögtön szögezzük le azonban, hogy
– mint általában a társkeresés – a netes társkeresés is „csak” egy ismerkedési
lehetőség. Egy a sok közül. De akkor miért mégis ezt használjam? – adódik a
kérdés. Mert például a régi korok báli szezonjaihoz képest egész évben,
rugalmasan, az én időbeosztásomhoz igazodva, akár napi 24 órában ad lehetőséget
arra, hogy társat találjak. Vagy mert nem egy házasságközvetítő véges számú
ügyfélkörén múlik, hogy talál-e számomra leendő férjet vagy feleséget.
Ám ami a
legfontosabb: lehetőséget ad arra, hogy:
(a) több ezer, hasonló cipőben járó
jelentkező közül
(b) õ kiválasszam azokat, akiket
„megszólítok”, s felveszem velük a kapcsolatot,
÷
kiválasszanak engem, megszólítsanak és felvegyék velem a kapcsolatot.
Az internetes társkeresés tehát
nem igéret a társtalálásra, hanem egy lehetőség a kapcsolatfelvételre.
Fokozottan érvényes rá Laurence J. Peter örökzöld mondása, miszerint „Ha nem tudod merre mész, minden bizonnyal
máshol fogsz kikötni”! Azaz, ha a bemutatkozó felületén valaki nem tudja
vagy nem kívánja megjeleníteni magát és azt, hogy milyen társat keres, akkor ne
csodálkozzon túlzottan azon, hogy nem talál a párjára, vagy nem a párjára talál,
vagy olyan talál rá, akit nem keres.
S miért mondom mindezt? Azért,
mert látnunk kell, hogy mindaz, amit magunkról kommunikálunk (regisztrációs
szöveg, fotó, elvárások, tesztek eredményei, stb.) a túloldalon megmérettetik.
S bizony, azzal is kommunikálunk, ha nem kommunikálunk. Bizonyára Ön is
találkozott már ilyen vagy hasonló bejegyzésekkel: „Szia, most nincs időm arra,
hogy bővebben írjak magamról...”, vagy azt, hogy „Egy sportos, csinos lányt
keresek.” Vissza tud emlékezni, hogy mi járt a fejében, miközben ezeket vagy a
hasonlókat olvasta? Megtisztelve érezte magát? Vagy inkább csalódott volt? Vagy
értetlenül állt afölött, hogy itt van ez a jóképű, szimpatikus férfi – aki
vette a fáradtságot, regisztrált és fotót töltött fel –, de miért nem tudja
magát bemutatni? Lehet, hogy csak jóképű, és semmi több?! S vajon sportos,
csinos lányként megszólítva érzi-e magát arra, hogy írjon a sportos, csinos
lányt keresőnek, miközben az illetőről semmi mást nem tud? Vannak kétségeim.
Végül, az előnyei és a
lehetőségei mellett szólnunk kell arról is, hogy az internetes társkeresésnek
bizony vannak vélt és valós buktatói egyaránt. Ám ha tisztában vagyunk ezekkel,
számításba tudjuk őket venni, s ilyen szempontból fel tudunk rájuk „készülni”.
Ezekről a buktatókról bővebben a legközelebbi írásomban olvashat!
Kántor Nedda
pszichológus
kapcsolati
szakértő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése