Tizenévesen az ember még gyakorlatilag elképzelhetetlennek tartja, hogy egy bizonyos életkor felett léteznek olyanok, akik társat keresnek, méghozzá internetes társkeresőn keresztül.
Aztán ahogy telnek az évek, gyűlnek a tapasztalatok a világról, az életről, a jóról és a rosszról, családról, boldogságról, bánatról, magányról, lezárásról, újrakezdésről, és arról, hogy a Nagy Kerék bizony forog tovább, és rajtunk is múlik, képesek vagyunk-e forgatni, vagy csak forgunk vele együtt.
Soha nem szabad feladni, nem győzzük eléggé hangoztatni
életünk során.
Katalin és Feri története csak egy a sok közül... csak egy
azoknak a történeteknek a sorában, amelyek két szeretetre vágyó szív egymásra
találásáról szólnak, és noha első ránézésre átlagosnak tűnik, higgyük el, hogy
cseppet sem az. Mert ez az ő történetük. Az ő kettőjüké. És ennek fényében már
nem lehet átlagos.
Mert számukra a legfontosabb a világon.
„Körülbelül másfél éve
itt ismerkedtünk meg és írogattunk egymásnak. Telefonszámcsere volt,
beszélgettünk sokat, ezek után bejelöltük egymást. Itt lakik közel hozzám
Székesfehérváron, és hozzám is fog költözni hamarosan. Köszönöm a szervezőknek,
hogy esélyt kaphattam itt a társam megtalálásához 70 évesen. Üdvözlettel:
Katalin”
Nagyon sok boldogságot kíván a továbbiakra nézve a Cronos
csapata!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése