Korábban is voltak félrelépések, akkor is, ha eltitkolták, egy ideje mégis arról beszélünk, hogy új trendek alakulnak ki, nyitottabbak lesznek a párkapcsolatok, elfogadottabbak a megcsalások és persze a válások is. Valóban újfajta párkapcsolati formák keletkeznek vagy csak többet beszélünk a hibákról?
Azt már régóta tudjuk, hogy a házasság intézménye gyökeres átalakuláson ment keresztül az elmúlt évtizedekben és valószínűleg további változásokra számíthatunk. Ez részben annak köszönhető, hogy a minták kevésbé működőképesek. A férfi családfenntartói státusza elavulttá vát, hiszen a nőknek is helyt kell állniuk a kenyérkereső szerepében.
A 20. századra már a párkapcsolati formák sokkal nyitottabb változatai jellemzőek, kezdve a házasság nélküli együttéléstől, akár a nyitott párkapcsolatokig, ahol a felek bátran válogathatnak a szeretők közül párjuk beleegyezésével.
Egy felmérésből az is kiderült, hogy mostanában egyre gyakoribbak az olyan kapcsolatok, ahol legalább az egyik fél már félrelépett, de az is egyértelmű, hogy teljesen másra vágyunk, mint nagyszüleink vagy akár szüleink. Ebben a felmérésben több mint 5000 férfit és nőt kérdeztek meg arról, hogy mit gondolnak a házasságról. Kiderült, hogy a férfiakat jobban érdekli a szerelem, mint a házasság és a gyermekvállalás, míg a nők szerelmi házasságra vágynak egy olyan férj oldalán, akinek biztos az anyagi háttere. Arre is rákérdeztek a kutatók, hogy a kísérletben résztvevők megcsalták-e már a párjukat, kiderült, hogy a férfiak 60%-a, míg a nők 40%-a vallotta be, hogy legalább egyszer megcsalta a párját.
Egy amerikai tanulmányból az is kiderült, hogy a megkérdezettek 76%-a nem hisz abban, hogy kitart jelenlegi partnere mellett élete végéig.Justin R. Garcia, a New York állambeli Binghamton Egyetem evolúciós biológusának álláspontja szerint az emlősfajok csupán 5-7%-a monogám, ám túlnyomó részben csak szociálisan, hisz szexuálisan másokkal is létesítenek kapcsolatot. Szexuális monogámia esetén a partnerrel csupán az élvezetek közösek, de nem osztják meg egymás között a terheket és a feladatokat. Ha valaki tehát egy gyereknevelési közösségben él, szexuálisan korántsem biztos, hogy monogám, ám attól még lehet elkötelezett a partnere mellett, hogy mással is ágyba bújik. Ez utóbbi az egyén szabad döntése, míg a szociális monogámia a nyugati társadalmakban az egyetlen igazán elfogadott együttélési forma.
Evolúciós szempontból a férfiak természetüktől fogva poligámok, hisz az a szaporodási stratégiájuk, hogy annyi egészséges utódot hozzanak létre, amennyi csak lehetséges, ezért is fontos számukra a nők hűsége, akik felnevelik az utódjaikat. Ugyanakkor evolúciósan a nők is programozottak a hűtlenségre, hisz életképes utódokat csak jó géneket hordozó apától hozhatnak a világra. Mindkét nem a biológiai előjogát akarja érvényesíteni a fajfenntartás miatt. Az elmúlt években a DRD4 nevű "hűtlenség" gén, illetve az AVPR1A nevű "válási" gén gyakran került az újságok címlapjára, de Garcia szerint nem szabad elfelejteni, hogy genetikai felépítésünktől függetlenül botlásainkért előbb-utóbb vállalni kell a felelősséget. Az emberi érzések olyanok, hogy ezekkel a genotípusokkal sem válik mindenki hűtlenné, sőt sokakra egyáltalán nem jellemzőek ezek a genetikai variációk, mégis kedvelik az egyéjszakás kalandokat. A romantikus szerelem iránti vágy azonban nemcsak a kultúránk része, hanem biológiai érdekünk is. Garcia a kutatásai során 100 különböző társadalomban vizsgálta a hűtlenséget, és arra a következtetésre jutott, hogy a megcsalás a legpusztítóbb dolog egy párkapcsolatban, ami sok esetben teljes elhidegüléshez és váláshoz vezet. Ez az érintett felek számára nemcsak bevételkiesést jelent, hanem növeli a testi-lelki betegségek kialakulásának kockázatát, és negatív hatással lehet életük minden területére. A szociális monogámia tehát nem csak az utódgondozás szempontjából fontos, hisz a közös vagyon átörökítése javítja a következő generáció túlélési esélyeit és az ember szaporodási sikerét.
Forrás: Life.hu
Egy amerikai tanulmányból az is kiderült, hogy a megkérdezettek 76%-a nem hisz abban, hogy kitart jelenlegi partnere mellett élete végéig.Justin R. Garcia, a New York állambeli Binghamton Egyetem evolúciós biológusának álláspontja szerint az emlősfajok csupán 5-7%-a monogám, ám túlnyomó részben csak szociálisan, hisz szexuálisan másokkal is létesítenek kapcsolatot. Szexuális monogámia esetén a partnerrel csupán az élvezetek közösek, de nem osztják meg egymás között a terheket és a feladatokat. Ha valaki tehát egy gyereknevelési közösségben él, szexuálisan korántsem biztos, hogy monogám, ám attól még lehet elkötelezett a partnere mellett, hogy mással is ágyba bújik. Ez utóbbi az egyén szabad döntése, míg a szociális monogámia a nyugati társadalmakban az egyetlen igazán elfogadott együttélési forma.
Evolúciós szempontból a férfiak természetüktől fogva poligámok, hisz az a szaporodási stratégiájuk, hogy annyi egészséges utódot hozzanak létre, amennyi csak lehetséges, ezért is fontos számukra a nők hűsége, akik felnevelik az utódjaikat. Ugyanakkor evolúciósan a nők is programozottak a hűtlenségre, hisz életképes utódokat csak jó géneket hordozó apától hozhatnak a világra. Mindkét nem a biológiai előjogát akarja érvényesíteni a fajfenntartás miatt. Az elmúlt években a DRD4 nevű "hűtlenség" gén, illetve az AVPR1A nevű "válási" gén gyakran került az újságok címlapjára, de Garcia szerint nem szabad elfelejteni, hogy genetikai felépítésünktől függetlenül botlásainkért előbb-utóbb vállalni kell a felelősséget. Az emberi érzések olyanok, hogy ezekkel a genotípusokkal sem válik mindenki hűtlenné, sőt sokakra egyáltalán nem jellemzőek ezek a genetikai variációk, mégis kedvelik az egyéjszakás kalandokat. A romantikus szerelem iránti vágy azonban nemcsak a kultúránk része, hanem biológiai érdekünk is. Garcia a kutatásai során 100 különböző társadalomban vizsgálta a hűtlenséget, és arra a következtetésre jutott, hogy a megcsalás a legpusztítóbb dolog egy párkapcsolatban, ami sok esetben teljes elhidegüléshez és váláshoz vezet. Ez az érintett felek számára nemcsak bevételkiesést jelent, hanem növeli a testi-lelki betegségek kialakulásának kockázatát, és negatív hatással lehet életük minden területére. A szociális monogámia tehát nem csak az utódgondozás szempontjából fontos, hisz a közös vagyon átörökítése javítja a következő generáció túlélési esélyeit és az ember szaporodási sikerét.
Forrás: Life.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése