Ki a magányos, én vagy te?

Egyedülálló, szingli, még keresi a társát, magányos. Akik keresik a párjukat, vagy éppen egy kis egyedüllétre vágynak, azok általában mindig megkapják a környezetüktől a szánakozó tekinteteket és a kétségbeesett kérdést: van már valakid?

 

 

A kutatók megvizsgálták azt, amiről mi csak úgy szeretnénk tudni az igazságot, melyik életforma biztosít kevésbé magányos mindennapokat, a szingli vagy a házas?

Az elmúlt időszakban két kutatás is foglalkozott a témával, mindkettő más megközelítésből. Az egyik végigkísérte az életutak változását az egyedülálló életformából a házasságra váltás esetében. A másik pedig külön vizsgálta az egyedülállókat, külön a házasságban élőket és külön azokat, akik már voltak házasok, de a vizsgálat ideje alatt már egyedül éltek.

A két kutatás hasonló eredménnyel zárult. Az utóbbi rengeteg adatot dolgozott fel és több szempontból vizsgálta a különböző életformákban élők szociális beágyazottságát, külön nőknél és külön a férfiaknál. Végül az eredmények kristálytisztán mutatták, hogy azok, akik hosszabb ideje vannak egyedül sokkal jobb kapcsolatot ápolnak a környezetükben élőkkel, sokkal több segítséget kapnak tőlük és ők is többször állnak a barátaik, szüleik, testvéreik és szomszédaik rendelkezésére.

Persze, rengeteg olyan külső tényező van, ami elméletben befolyásolhatja az eredményeket. Vajon tényleg hatással lehet ránk mondjuk a neveltetés vagy elképzelhető, hogy nem a párkapcsolati státuszon múlik az egyéb kapcsolataink gondozása, hanem mondjuk azon, hogy vannak-e gyerekeink vagy nincsenek?

Természetesen ezeket az egyéb tényezőket sem lehet figyelmen kívül hagyni, éppen ezért a szerzők úgy elemezték az adatokat, hogy külön figyelmet fordítottak az életkorra, a gyerekek számára, a foglalkozásra, a végzettségre, a jövedelemre és ezek alapján elemezték a különböző szociális kapcsolatokat.

A végeredmény ugyanaz: az egyedülállók élik a legaktívabb társasági életet, a házasságban élők pedig a leginkább passzívak ezen a területen. Sok esetben a fentebb említett faktorok elemzésével, elkülönítésével még határozottabban ez az eredmény rajzolódott ki.

Úgy tűnik az Egyesült Államokban a házasság manapság teljesen felemészti az emberek idejét és figyelmét. Olyan mintha a házasságkötés után a felek teljesen elérhetetlenné válnánk a a barátok, a szomszédok, a testvérek vagy a szülők számára.

Forrás: Psychology Today