„Az én gyerekem és a te gyereked veri a mi gyerekünket.”- Karinthy viccesen így írta le a problémát. Lássuk mit mond Kiss-Nemes Veronika, pszichológus, önismereti- és párkapcsolati tanácsadónk.
Mozaikcsalád jön létre, ha az újdonsült pár egyik vagy mindkét tagjának van már gyermeke korábbi kapcsolataiból. Újfajta szerepköröket és elvárásokat jelent ez a szülők számára. Önismereti munka nélkül könnyen kudarcba fulladhat a kapcsolat. Első körben magunkkal érdemes tisztába lennünk, hogy mit remélünk, várunk az új kapcsolattól, majd az összeköltözéstől. Amikor a pár mindkét tagja közösen úgy dönt, hogy összeköltöznek, akkor speciális mozaikcsaládokra jellemző nehézségekkel szembesülnek:
• Legalább egy gyerekkel, az ő érzéseivel, gondolataival számolniuk kell (Velük fog-e élni? Mikor mondják el neki? Lesz-e saját szobája? Járhat-e ugyanabba az iskolába, mint eddig?)
• Összeköltözéskor az együttélés szabályainak lefektetése rendkívül fontos, mondjuk ki elvárásainkat, hallgassuk meg a másikat is, próbáljunk közös nevezőre jutni.
• Párunk gyermekének elfogadása, kapcsolattartás, vagy együttélés megszervezése.
• Saját gyerekünk számára párunk elfogadása.
• Tartsuk szem előtt, hogy a senkit nem lehet kötelezni arra, hogy szeresse a másikat, ez vagy kialakul, vagy nem a gyerekek, vagy a gyerekek és felnőttek között.
• Az összecsiszolódás időt vesz igénybe (akár több éves folyamat is lehet), ne legyenek irreális elvárásaink, hogy fél év után minden simán, rendezetten zajlik.
• A nevelőanyákkal szemben általában magasabbak lehetnek az elvárások, találjanak időt a kikapcsolódásra is.
• Az együtt élő családtagok hagyjanak egymásnak elegendő személyes teret, tartsák tiszteletben egymás határait!
• Az új helyzettel kapcsolatos negatív érzések azonosítása, kezelése (más nevelési elvek, szokások elfogadása, alkalmazkodás, viták, veszekedések).
• Fontos, hogy a vérszerinti szülőnek legyen külön programja a gyerekével (akár együtt akár külön élnek) és legyen közös időtöltés is, ahol a gyerek(ek) és az új pár együtt van.
• Nem kell pótolnunk a gyerek vérszerinti apját, anyját; ne érezzük rosszul magunkat, ha nem megy zökkenőmentesen az elfogadás.
• A legbonyolultabb helyzet: nekünk, párunknak is van gyereke, közös gyerek is születik.
• Az idősebbeknek nagyon nehéz időszak a kicsi elfogadása, hiszen ő az együtt élő szülők mindegyikéhez erősebben kötődik, mint ők.
• Töltsünk időt nagyobb gyerekeinkkel, amíg a kicsire párunk, vagy a nagyszülők vigyáznak.
• Mondhassák el érzéseiket, gondolataikat, lehessenek ezek negatívak.
• Ha úgy érezzük, hogy tűréshatáron vagyunk, sok a veszekedés, nem megy az együttélés, kérjünk családkonzultációs alkalmakat, ahol szervezett keretek között segítenek a szakemberek a családtagoknak a problémák megoldásában.
Kiss-Nemes Veronika
Pszichológus
Önismereti- és párkapcsolati tanácsadó
www. pszichologus.me
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése