A klubtagjaink által beküldött sikertörténetek néha pár mondatban kerülnek elbeszélésre, néha viszont részletesen megismerjük az utat, ami egymásra találásukhoz vezetett.
Dóra minden részletre kiterjedően megírta nekünk, mi mindent tapasztalt ittléte során, és a végeredményt tekintve ezt nem lehet másképpen értékelni, csakis mint egy „boldog happy end”-et...
Adjuk is hát át a szót neki:
„Ismerkedésünk
története! Szeptember első napjaiban regisztráltam ide a CRONOS társkeresőbe.
Ahogy megjelentek a regisztrációs lapomon a fotóim, azonnal özönlöttek a
jelzések, megkeresések, üzenetek, levelek. Azt sem tudtam, mit tegyek, hogyan
működik a rendszer. Kicsit megijedtem, hisz nem tudtam követni, ki kicsoda, mit
írt előzőleg, hol tartok a levelek feldolgozásában. A fotó nélkülieket félretéve
nem igazán akartam reagálni sem a megkeresésekre. Azt gondolom, egy online
társkereső lehetőséget úgy tud maximálisan nyújtani, ha mi is megteszünk
mindent azért, hogy sikerrel járjunk. Pár éve más társkeresőkben is próbálkoztam,
nagyon sokszor csalódtam, hisz az ismeretlenség mögé bújva bizony nem a valóságot
leíró emberek kerülnek! Ennek a párkeresési formának a tisztességes gyakorlata
nagyon nem jól működik. Úgy látszik, még nem nőttek fel némelyek ehhez a
lehetőséghez. Visszatérve a történetemhez, a sok csalódás, kudarc után úgy
regisztráltam, hogy most még egyszer, utoljára próbát teszek, hátha itt
kevesebb a tisztességtelen regisztráló. A fotó nélküliek közül kiválasztottam
néhányat, és elküldtem a "fotót kérek" szövegre kattintva az
igényemet. Többen is elküldték fotójukat. Szimpatikusnak találtam két azonos
névvel küldött fotót. Bajban voltam, hisz nem tudtam, hogy melyik kihez
tartozik (N. István). Kissé bizalmatlan voltam, hisz azt gondoltam, itt is kezdődik
a "játszma", mint már többször előfordult, hisz a visszautasított
férfiak néha nagyon alantas módszereket használnak a bosszúállásra! Több
levélváltás után tisztáztam a helyzetet, és kiválasztottam azt a férfit a sok
közül, akivel találkozni akartam. Nem gondoltam volna, hogy ez velem előfordul
még egyszer az életben (60 felé közelít az éveim száma), hogy újra szerelmes
legyek. Boldogan írom le, hogy első látásra megtörtént ez a csoda, és azóta is
fokozódik. Lassan két hónap után túl vagyunk az első hosszú együtt töltött
hétvégénken, ahol beteljesedett az a vágy, hogy teljesen megismerjük egymást.
Most sem ocsúdtam még fel abból a csodás, tökéletesen jól sikerült érzésből,
ami jellemezte minden eltöltött percünket. Megszűnt a külvilág, csak egymással
foglalkoztunk, és nem tudunk betelni ezzel a pár hónapja még elképzelhetetlen
csodával, ami megtalált minket. Mindketten nagyon fiatalosak vagyunk külsőre,
mentalitás szempontjából is , de most, ahogy ragyog a szemünk, az ismerőseink
számára is feltűnő. Köszönöm, CRONOS, hálásan köszönöm... még akkor is, ha az
elején tart a mi szerelmünk. Nem akarunk egymás nélkül élni, azt már tudjuk. A
távolság km-ben kissé akadály, de könnyedén áthidaljuk. Amikor a szerelem igaz,
megalapozott, egyáltalán nem probláma a nehézségek leküzdése. Szolgáljon ez
másoknak is tanúságnak, hogy ne adják fel, van itt intelligens ember, aki
valóban társat keres. Nem kifogásokat, nem hazudozással, nyíltan, őszintén
keresi párját! A reményt én sem adtam fel, pedig nagyon sok sérelem ért, sőt
van egy eset, ahol még a rendfenntartókat és az igazságszolgáltatást is igénybe
kellett vennem, hogy egy bosszúállót leállítsanak. Tegyetek magatokért,
akarjátok megtalálni párotokat, mindegy, melyik korosztályba tartoztok, a
szerelem jön, amikor jönnie kell!!! Kívánok mindenkinek hasonló sikert, érzést
és csodát! Dóra”
Mi is nagyon szépen köszönjük, és további sok boldogságot
kívánunk!